Állsz az oldalvonal mellett, a csapatod az ellenfél harmadában birtokolja a labdát, jön a beadás, mindenki fölött elszáll, az ellenfél átmenetbe vált, három passz, gól. Visszafelé ránézel a felállásodra, és rájössz: egyszerűen senki sem volt hátul. Mind a nyolc mezőnyjátékosod valahol a felezővonal és az ellenfél tizenhatosa között járt.
Pontosan erre való a támadásbiztosítás fogalma. A támadásbiztosítást azok a játékosok adják, akik a saját támadás alatt hátul maradnak, hogy labdavesztés után megakadályozzák az ellenfél kontráját. Hallottad a fogalmat az edzőképzésen, talán egy Bundesliga-közvetítés kommentárjában is. A kézzelfogható híd viszont hiányzik: hogyan edzem ezt szerda este az U13-as csapatommal? Ez a cikk éppen ezt a rést tölti be. Meghatározás, alapelvek, három gyakorlat, gyakori hibák, coaching mérkőzés közben.
Ha mindenki előrerohan, jön a kontra
A jellegzetes kép az utánpótlásfociban: elöl a labda, és mindenki ott akar lenni. A szélső védők feltolódnak, a hatos fellép, a belső védők a felezővonalon állnak. Bátornak érződik. Működik is, amíg a támadás lövéssel zárul.
A baj abban a pillanatban kezdődik, amikor elvész a labda. Az ellenfélnek elég két passz, és a csapatod 40 métert fut visszafelé, miközben egy csatár egyedül tör a kapusodra. Az utólagos megbeszélésen a szokásos mondatokat hallod: „Azt hittem, Bence majd biztosít.” „Miért nem ment rá senki?” A végén pedig: „Hát, pech volt.”
Nem pech volt. Ha labdavesztés után úgy kapsz gólt, hogy senki sem állt hátul, akkor a támadásbiztosítás hiányzott. Ugyanez a kockázat akkor is megjelenik, amikor a csapat elöl aktívan letámad: aki bátran, magasan támad le, miközben a támadásbiztosítás nem áll a helyén, minden kontrát behív. Arról, hogyan edzhető a letámadás U13-ban és U14-ben úgy, hogy hátul ne nyíljon lyuk, a visszatámadásról (gegenpressing) szóló cikkben olvashatsz.
Területet védeni, nem embert fogni
A támadásbiztosítás más, mint az emberfogás. Az emberfogás azt jelenti: megyek az emberemmel, bárhová fut is. A támadásbiztosítás azt jelenti: egy meghatározott helyen állok, és azt a területet védem, amelyen a kontra átfutna, akkor is, ha ott éppen nincs ellenfél.
A fiatal játékosoknak ez a különbség nem magától értetődő. A labdához vagy egy ellenfél után akarnak futni, és egy üres terület őrzése semmittevésnek érződik. Éppen ezért kell kifejezetten megtanítanod nekik a különbséget.
A „terület, nem ember” képlet egyszerűsítés az utánpótlás-játékosoknak. A támadásbiztosításnak nincs tudományosan elfogadott meghatározása. Egy Bundesliga-vizsgálat a legmélyebben álló védők pozíciójaként írja le saját labdabirtoklásnál, amelynek labdavesztés után meg kell akadályoznia a kontrát (Forcher és munkatársai, 2023).
A támadásbiztosítás az átmenetek játékának egyik eleme. Ha a tágabb összefüggés is érdekel, vagyis minden, ami a labdaszerzés és a labdavesztés körül történik, azt az átmenetekről az utánpótlásfociban szóló cikkben találod.
Miért működik másképp a támadásbiztosítás az utánpótlásban
A profi futballban a támadásbiztosítás finomhangolás kérdése: visszalép-e a hatos a belső védők közé? Behúzódik-e a labdától távoli szélső védő a félterületre? U13-ig ez még nem téma, és túlterheli a gyerekeket. U14/U15-től lépésről lépésre jön hozzá.
Az utánpótlásban három egyszerű dolog számít:
- Egyáltalán van valaki hátul, amikor elöl a labda.
- Ez a valaki úgy áll, hogy meg tud állítani egy hosszú labdát vagy egy kontrát.
- A játékosok maguk tudják, hogy éppen övék ez a szerep. Nem a véletlen dönt.
Ha a csapatod ezt a három pontot magáévá tette, a legfontosabbat lefedted. Minden, ami ezen túl van, részletmunka az idősebb korosztályoknak.
A három alapelv: létszám, lépcsőzés, távolság
Ha el akarod magyarázni a csapatodnak a támadásbiztosítást, szűkítsd le erre a három fogalomra. Bármelyik korosztályban használhatod őket.
Létszám. Hány játékos marad hátul? Ökölszabályunk: létszámfölény az ellenfél csatáraival szemben. Ha két csatár áll magasan, három saját játékos marad hátul. Ha egy csatár áll magasan, kettő is elég. És ott a kapus. A Bundesligában a labdavesztés pillanatában átlagosan 3,7 biztosító játékos és 2,0 ellenfél támadó állt a legmélyebb védő előtti 10 méteres zónában, a 2020/21-es idény 153 mérkőzésén mérve (Forcher és munkatársai, 2023). Ott a nagyobb létszámfölény sikeresebb támadásbiztosítással járt együtt. Ez csak jelzés, nem bizonyíték: a vizsgálat számítási modellje csak gyengén jelezte előre a sikert, és csak 75 sikertelen helyzet volt.
Lépcsőzés. A biztosító játékosok nem egy vonalban állnak. Az egyik mélyebben, a másik valamivel magasabban, kissé eltolva. Így mélységi lépcsőzés alakul ki, amely a hosszú labdát és a középen átjátszott rövid passzt egyaránt elfogja. Egy vonalat egyetlen mélységi passz átjátszik. A lépcsőzés egy második passzra kényszeríti az ellenfelet, és az időbe kerül neki.
Távolság. A biztosító játékosok nem állnak 30 méterre egymástól. Ökölszabályunk szerint két biztosító játékos között legfeljebb 10–15 méter van. A túl nagy távolság azt jelenti: az ellenfél közéjük fut. A túl kicsi távolság azt jelenti: elég egy kényszerítő, és mindkettőt kijátszották. A Bundesligában a támadásbiztosítás átlagosan nagyjából 28 méter széles és valamivel több mint 7 méter mély volt (Forcher és munkatársai, 2023). A vizsgálat annak a területnek a szélességét méri, amelyet a játékosok a legmélyebb védő előtti 10 méteren belül elfoglalnak. A 28 métert ezért az egyik szélső biztosító játékostól a másikig mért távolságnak olvassuk. Majdnem négy játékosnál így két szomszéd között nagyjából 10 méter van, ez illik az ökölszabályhoz.
A létszám, a lépcsőzés és a távolság három fogalom, amelyet az utánpótlás-játékosok meg tudnak jegyezni. Többre nincs szükségük.
Vonal vagy mélységi lépcsőzés
Egy vonalban (balra) a kontra útja közvetlenül megjátszható. Eltolva és lépcsőzve (jobbra) a két biztosító játékos mindkét utat lezárja.
Ki marad hátul, játékrendszer szerint
Itt válik kézzelfoghatóvá. A játékosoknak tudniuk kell, mi a szerepük a támadásbiztosításban. Ez a játékrendszertől és a korosztálytól függ.
Kispálya, 7 a 7 ellen (U10/U11, néhány német tartományi szövetségnél U12/U13 is; az MLSZ Bozsik-tornáin az U10/11 kapusokkal 6:6-ot játszik): U10/U11-ben a létszám alapelvéből fakadó ökölszabályt te magad alkalmazod: a mérkőzés előtt megmondod, ki marad hátul. A létszám fogalmát a játékosok csak U12/U13-ban tanulják meg. Ha az ellenfélnél egy csatár áll magasan, a két leghátsó mezőnyjátékos marad hátul. Ha kettő, kijelölsz egy harmadik játékost, aki szintén hátul marad. Ebben a korban ennél több nem kell. A két leghátsó mezőnyjátékos a gyakorlatban többnyire a két védő, még ha 7 a 7 ellen nincsenek is rögzített posztok.
Kilenc a kilenc ellen (U12/U13; az MLSZ-nél ez a 8+1-es forma): 3-3-2-es vagy 3-2-3-as felállásban két ellenfél csatárral szemben a három védő marad hátul. Ez az ökölszabály szerinti létszámfölény. Ha az ellenfél csak egy csatárral játszik, két védő is elég, a harmadik feltolódhat. A védekező középpályás saját labdabirtoklásnál a felezővonalig tolódik fel, tovább nem. Ő fogja el a kontrát, ha egy újabb ellenfél is előrefut.
Nagypálya, 11 a 11 ellen, négyvédős rendszer (U14/U15-től felfelé; a nagypálya az MLSZ regionális és országos bajnokságában U14-től, a vármegyei bajnokságokban ennél később is kezdődhet): A két belső védő hátul marad. A labdaoldali szélső védő feltolódik, a túloldali mélyebben marad, és behúzódik a félterületre. A hatos attól függően, melyik oldalon van a labda, a belső védők közé vagy eléjük lép vissza. Eredmény: három-négy biztosító játékos háromszögben lépcsőzve.
Nagypálya, 11 a 11 ellen, háromvédős rendszer (U16/U17-től felfelé): A három belső védő alapvetően hátul marad. A két védekező középpályás ingázik: az egyik fellép, a másik biztosít. Eredmény: négy biztosító játékos, a klasszikus biztosító négyszög.
Jegyezz meg egy mintát: U13-ig nincs szükséged visszalépő hatosra és aszimmetrikus szélső védőkre. 7 a 7 és 9 a 9 ellen egyaránt az ellenfél csatárainak számától függően két vagy három biztosító játékos marad hátul, mindig lépcsőzve. Finomabb fokozatokat csak U14/U15-től érdemes bevezetni.
Hány éves kortól van értelme
U9-ig bezárólag: nincs taktikai magyarázat. Ebben a korban a „mindenki megy a labdára” természetes, sőt helyes is, hiszen a gyerekek még csak most tanulják megérteni a játékot. A következő bekezdés játékszabályát az U9-esek 3 a 3 elleni játékában azért már kipróbálhatod.
U10/U11: játékszabály magyarázat helyett. Horst Wein már a nyolc- és kilencéveseket, vagyis nagyjából az U9-es és a fiatalabb U10-es korosztályt úgy játszatja a minifociban, hogy gólszerzés pillanatában a három csapattárs egyikének a saját térfélen kell állnia (Wein, 2012). Ez a támadásbiztosítás játékszabályként, egyetlen szó taktika nélkül. A mérkőzésen ezen felül mondhatod, hogy „Máté, te hátul maradsz, amikor támadunk”, de gyakorlatok és tábla nélkül. Hogy ki ér vissza, az mellékes; a lényeg, hogy ne legyen mindenki elöl.
U12/U13: belépő. Tapasztalatunk szerint a gyerekek nagyjából 11–12 éves kortól akkor is megértik a „terület biztosítása” gondolatát, ha elmagyarázzák nekik. Előtte játékszabályokon keresztül tanulják meg. U12/U13-ban bevezeted a három alapelvet, és elindítod az első gyakorlatokat. Havi két edzés elég.
U14/U15: fő téma. Innentől a támadásbiztosítás minden taktikai edzés állandó része. Itt tanulják meg, hogy saját pontrúgásoknál és letámadásnál is megtartsák a támadásbiztosítást.
U16/U17-től felfelé: finomhangolás. Aszimmetriák, a rendszer igazítása, egyéni szereposztás az ellenfél szerint. Ez az a terület, ahol az edzők gyakran túlzásba esnek. Itt a minőség számít, nem a mennyiség.
Mikor vezesd be a támadásbiztosítást?
Ajánlás korosztályonként, a játékszabálytól a rendszeres edzésig.
Saját besorolás; a nyolc- és kilencévesek játékszabálya Wein (2012) nyomán
Az alábbi három gyakorlat ugyanarra az alapelvre épül: a játékosok a támadásbiztosítást nem elszigetelt taktikai magyarázatból tanulják meg, hanem valódi, kontrára ingerlő játékhelyzetekből. Mögötte Horst Wein elve áll: „játékokkal ösztönözni, nem gyakorlatokkal oktatni” (Wein, 2004).
1. gyakorlat: 6 a 3 elleni helyezkedős játék biztosítással
Az 1. gyakorlat felállása: helyezkedős játék biztosítással
25 × 15 m-es pálya, első és hátsó zónára osztva, a hátsó zóna végén egy kapu. A „Kontra!” kiáltásra a két csatár a zónahatáron megkapja a labdát, és a kapura kontrázik, a biztosító játékosok közöttük állnak. Az ábra a két biztosító játékossal nehezített változatot mutatja.
Felállás
25 × 15 méteres pálya, két zónára osztva: az első zóna 15, a hátsó 10 méter. A hátsó zóna alapvonalán egy kapu áll, kapussal, ha van. Hat támadó és három védő áll az első zónában. A támadó csapat három „biztosító játékosa” a hátsó zónában, a kapu előtt áll. Az ellenfél két csatára a zónahatáron vár, vagyis a biztosító játékosok előtt, ahogy a mérkőzésen az ellenfél csatárai magasan állnak. Az edző labdákkal az oldalvonalnál áll. Három biztosító játékos két csatár ellen megfelel a létszám alapelvéből fakadó ökölszabálynak: létszámfölény.
Lebonyolítás
A hat támadó az első zónában járatja a labdát, a cél tíz passz egymás után. Az edző véletlenszerű pillanatokban elkiáltja magát: „Kontra!”, és ugyanabban a pillanatban labdát passzol a két csatárnak. Ők a biztosító játékosok mögötti kapura kontráznak. A három biztosító játékosnak meg kell állítania a kontrát. Akkor állították meg, ha megszerzik a labdát vagy kirúgják, vagy ha a csatárok nyolc másodperc alatt nem szereznek gólt. Minden megállított kontra egy pont a biztosító játékosoknak, minden gól egy pont a csatároknak. 60 másodperc terhelés, 30 másodperc szünet, aztán csere.
Változat
A „Kontra!” kiáltás helyett a labdavesztés a kiváltó jel: amint a három védő megszerzi a labdát, a zónahatáron álló csatároknak játssza. Ez már valódi kontrapillanat.
Nehezítés: ha a létszámfölény már jól megy, vegyél ki egy biztosító játékost. A kettő a kettő ellen szándékosan nehezebb, mint a mérkőzésen, ahol létszámfölény marad hátul.
Coachingfókusz
A biztosító játékosok lépcsőzése. Nem egy vonalban, hanem eltolva, egymástól 8–10 méterre. A 15 méter széles pályán ez a távolság alapelvéből fakadó 10–15 méteres felső határ alatt marad. Az egyik felveszi az első támadót, a második a másik csatár ellen biztosít, a harmadik lezárja a mögöttük lévő területet. Ne menjen két játékos ugyanarra a labdára.
2. gyakorlat: 4 a 4 ellen és két biztosító játékos
A 2. gyakorlat felállása: 4 a 4 ellen biztosító játékosokkal
30 × 20 m-es pálya. A támadók a nagy kapura támadnak, a védők labdaszerzés után a két minikapu egyikére kontráznak. R1/R2 nem lépheti át a felezővonalat.
Felállás
30 × 20 méteres pálya, az egyik végén nagy kapu kapussal, a másikon két minikapu. Négy támadó négy védő ellen az egész pályán. Emellett a támadó csapatnak két biztosító játékosa van, akik nem léphetik át a felezővonalat a nagy kapu irányába.
Lebonyolítás
A támadók a nagy kapura támadnak. A védők védekeznek, és labdaszerzés után bármikor kontrázhatnak valamelyik minikapura. A biztosító játékosoknak egyetlen feladatuk van: megakadályozni a kontrát. Minden kontragól háromszorosan számít. Három perc játék, aztán térfélcsere.
Változat
U14/U15-től: a biztosító játékosok saját támadásnál a felezővonalon túl is felléphetnek, labdavesztéskor viszont azonnal vissza kell érniük. Ez arra kényszeríti a játékosokat, hogy a magasságukról a játék menete szerint döntsenek, ne mereven, zónák alapján.
Coachingfókusz
A labdavesztés pillanata. A biztosító játékosok ne a labdát bámulják. A területet kell figyelniük, és még azelőtt meg kell sejteniük a kontra lehetőségeit, hogy a labda elveszne.
3. gyakorlat: játékforma kontrakapukkal
A 3. gyakorlat felállása: játékforma kontra-minikapukkal
Szokásos 7 a 7 vagy 9 a 9 elleni játék. Négy további kontra-minikapu az oldalvonalakon, térfelenként 2, nagyjából 15 m-re az alapvonal előtt. A kontragól háromszorosan számít, ha a befejezés 7 másodpercen belül megszületik.
Felállás
Szokásos 7 a 7 vagy 9 a 9 elleni játék azon a pályán, amelyik éppen a rendelkezésedre áll. Négy további kontra-minikapu áll az oldalvonalakon, térfelenként kettő, nagyjából 15 méterre az alapvonal előtt.
Lebonyolítás
A védők labdaszerzés után vagy az ellenfél nagy kapujára támadnak (egy pont), vagy azonnal valamelyik kontrakapura fejezik be az akciót (három pont). A kontrakapu feltétele: a kontrát a labdaszerzéstől számított hét másodpercen belül be kell fejezni. Utána már csak rendes gól jár.
Változat
U10/U11-ben a változatot játékszabályként használod a szokásos 7 a 7 elleni játékban, kontrakapuk nélkül: a gól csak akkor érvényes, ha saját támadásnál legalább két játékos a saját térfélen maradt. Így a támadásbiztosítás a támadás feltételévé válik, anélkül hogy gyakorlatot építenél fel. U12/U13-tól a szabályt összekötöd a kontrakapukkal. A kettes szám a mi igazításunk a 7 a 7 és a 9 a 9 elleni játékhoz. A minta Horst Wein minifoci-szabálya: gólszerzés pillanatában a három csapattárs egyikének a saját térfélen kell állnia (Wein, 2012). A 3 a 3 elleni játékban pontosan így veszed át.
Coachingfókusz
A támadó csapatnak minden támadás előtt döntenie kell: ki marad? Ki megy előre? Minden kör után 30 másodperc szünet, amelyben a játékosok maguk mondják el, kinek mi volt a szerepe. A szünet Horst Wein tanácsát követi: kész megoldások helyett az edző gondolkodtató, nyitott kérdéseket tesz fel (Wein, 2012).
Az edzők öt leggyakoribb hibája
1. hiba: a támadásbiztosítást csak U14/U15-ben vezeted be. Túl késő. U12/U13-ban az alapelveket egyszerű formában már le tudod rakni, játékszabályként még korábban is. Aki U14-ig vár, az két évnyi lehetőséget hagy kihasználatlanul.
2. hiba: nem nevezed meg a szerepet. A „valakinek csak hátul kell maradnia” kevés. Minden mérkőzés előtt mondd ki konkrétan: „Máté és Dani, ti vagytok a biztosító játékosok. Amikor támadunk, a felezővonal mögött maradtok, eltolva, egymástól legfeljebb 10–15 méterre.” Különben senki sem csinálja.
3. hiba: túl sok bonyolítás. Visszalépő hatos, a félterület biztosítása, a labdától távoli szélső védő mint további belső védő: mind szép, de nem U13-ban. Maradj a három alapelvnél: létszám, lépcsőzés, távolság.
4. hiba: a támadásbiztosítás csak a megszokott gyakorlatokban jelenik meg. Ha a téma mindig egy elszigetelt 6 a 3 elleni gyakorlatban kerül elő, a játékosok nem értik meg, hogy ez alapmagatartás. Építsd be minden játékformába, a laza edzés végi játékba is.
5. hiba: a hibát nem konkrétan beszéled meg. Ha átmegy egy kontra, és annyit mondasz, hogy „Jobban kell biztosítanunk”, senki sem tanul belőle. Mondd inkább ezt: „Levi, az előbb az ellenfél tizenhatosán belül voltál, pedig te voltál a biztosító játékos. A te területed hátul van, nem elöl.” Konkrétan, a játékosnak címezve, szemrehányás nélkül.
Így coacholj a mérkőzésen: három egyszerű jelszó
A játékosoknak olyan jelszavak kellenek, amelyeket 40 méterről is megértenek. A gyakorlatban három vált be:
„Biztosíts!”: a biztosító játékosoknak szól, ha túl magasra lépnek fel. Rövid, hangos, egyértelmű. A játékos tudja: túl magasan vagyok, vissza kell mennem.
„Lépcsőzz!”: akkor kiáltod, ha két biztosító játékos egy vonalban áll. Az egyik lépjen mélyebbre, a másik magasabbra.
„Befelé!”: U14/U15-től a labdától távoli biztosító játékosnak szól, ha nem húzódik be, hanem kint ragad a szélen. Amint a labda a túloldalon van, a közép felé kell tolódnia.
Háromnál több jelszó túlterhel, ez a mi ökölszabályunk. Már egyetlen többletfeladat is beszűkítheti a látóteret: egy kézilabdás döntési tesztben fiataloknak kellett megadniuk a legjobb megoldást, és közben az ellenfelükre is figyelniük kellett. 45 százalékuk nem nevezte meg a szabad csapattársat (Memmert és Furley, 2007, idézi Memmert és König, 2011). Három jelszó elég. A többit a félidőben és a mérkőzés végén beszéled meg.
Az edzésről a tornára
Arra, hogy a csapatod magáévá tette-e a támadásbiztosítást, nem a hétvégi mérkőzés a legjobb próba, mert ott túl sok más tényező is közrejátszik. A legjobb próba egy ellenőrzött környezet, ahol ugyanazt a csapatot több rövid mérkőzésen, különböző ellenfelek ellen látod.
Éppen erre jó egy kis belső torna. Három vagy négy csapat, vagyis három vagy hat rövid, 10 perces mérkőzés, közöttük egy-egy perc, amíg röviden beszélsz a biztosító játékosokkal. Közvetlen összehasonlításban látod, mi működik és mi nem. A játékosok valódi versenyhelyzetben kapnak ismétléseket. A végén pedig van egy tabellád, amely jobban motivál bármelyik edzésnél. Belső tornán ez a te döntésed; az MLSZ regionális és országos bajnokságaiban U13-mal bezárólag nincs tabella és nincs helyezés, pontokat és végső sorrendet csak U14-től számolnak.
Az előkészületekhez teljes mintát találsz a focitorna-szervezési ellenőrzőlistában. Készítsd el a menetrendet digitálisan, nyomtasd ki, és tedd ki a pálya szélére:
2 perc alatt megtervezem a saját tornámatIngyenes, regisztráció nélkülForrások
Szövetségek
- Deutscher Fußball-Bund (2026): Wettbewerbsformen im Kinderfußball, füzet, 2026/03-as állapot (első változat: 2024/09). assets.dfb.de. U8/U9 3 a 3 és 5 az 5 ellen között, U10/U11 4 a 4 és 7 a 7 ellen között.
- Magyar Labdarúgó Szövetség: az OTP Bank Bozsik-program előírásai az U6/7-es, U8/9-es és U10/11-es korosztályra; az MLSZ Regionális U13 és U12 versenykiírása (2026/27, 6. C.); az MLSZ Regionális U14 versenykiírása (2026/27). Játékformák és pályaméretek; a regionális és országos bajnokságokban U13-ig bezárólag nincs tabella, 11:11 nagypályán U14-től.
- MLSZ, Regionális Fiú Serdülő U14 korosztályú nagypályás labdarúgó-bajnokság versenykiírása 2026/27, valamint Komárom-Esztergom és Hajdú-Bihar vármegyei U14-es kiírása. A nagypályás, illetve a 8+1-es U14 forrása.
- MLSZ: 2025–26. évi országos fiú serdülő U14 versenykiírás, 2025/2026-os szezon. Pontok, végső sorrend és érmek U14-től.
Könyvek és tanulmányok
- Wein, H. (2012): Spielintelligenz im Fußball: kindgemäß trainieren, 2. kiadás, Meyer & Meyer. Öt fejlődési szakasz 7 éves kortól 16 éves kor alattig; a nyolc- és kilencévesek minifocijában a szabály: „gólszerzés pillanatában a három csapattárs egyikének a saját térfélen kell lennie”; a harmadik szakasztól (10 éves kortól) „mindig háromszög-alakzatban védekezni”; kész megoldások helyett nyitott kérdéseket feltenni, „amelyek gondolkodásra vezetnek”.
- Wein, H. (2004): Entwicklung der Spielintelligenz im Fußball, szerk. Peter Schreiner, Institut für Jugendfußball, ISBN 3-927570-60-5. „Mit Spielen stimulieren statt mit Übungen instruieren” (játékokkal ösztönözni, nem gyakorlatokkal oktatni).
- Memmert, D., König, S. (2011): Zur Vermittlung einer allgemeinen Spielfähigkeit im Sportspiel. In S. König, D. Memmert, K. Moosmann (szerk.), Das große Buch der Sportspiele. Limpert. dshs-koeln.de. Tudatos coaching (deliberate coaching): nincsenek olyan utasítások, amelyek beszűkítik a gyerekek figyelmének fókuszát; Memmert és Furley (2007) döntési tesztjében a fiatalok 45 százaléka nem nevezte meg a szabad csapattársat.
- Forcher, L., Forcher, L., Altmann, S., Jekauc, D., Kempe, M. (2023): The Success Factors of Rest Defense in Soccer: A Mixed-Methods Approach of Expert Interviews, Tracking Data, and Machine Learning. Journal of Sports Science & Medicine 22(4), 707–725. doi:10.52082/jssm.2023.707. A Bundesliga 2020/21-es idényének 153 mérkőzése: átlagosan 3,7 biztosító játékos 2,0 támadóval szemben, a támadásbiztosítás nagyjából 28 méter széles és 7 méter mély; a nagyobb létszámfölény sikeresebb támadásbiztosításra utal, gyenge modell és csak 75 sikertelen helyzet mellett; általánosan elfogadott meghatározás nincs.



