„Nyertetek?” Ezt a kérdést hallja a legtöbb gyerek elsőként a mérkőzés után, sokszor már az autó felé menet, sokszor a saját szüleitől. Ártatlanul hangzik. Mégis megmondja a gyereknek, mi számít: az eredmény, nem az, amit ma jobban csinált. Egy teljes szezon alatt ezek az apró jelzések hozzáállássá állnak össze. És ez a hozzáállás többet dönt el egy fiatal játékos fejlődéséről, mint bármelyik gyakorlat a pályán.
A sportpszichológusok ezt az alaphangulatot motivációs klímának nevezik. Ez a láthatatlan válasz arra a kérdésre, hogy min méri ez a csapat a sikert. Ez a cikk megmutatja, miért nevel hosszú távon jobb focistákat a feladatorientált klíma, mint a puszta eredménykényszer. Azt is megmutatja, mikortól hasonlítgatják magukat egyáltalán a gyerekek, és melyik hat területen alakítod edzőként ezt a klímát. Az U9–U15-ös korosztályok edzőinek szól, pontosan arra az időszakra, amikor a kívülről érkező nyomás erősödni kezd.
A rossz első kérdés a mérkőzés után
Képzelj el két öltözőt ugyanazon 2:3-as vereség után. Az elsőben az edző azt mondja: „Kikaptunk, hátul megint aludtunk. Jövő héten elszámolunk.” A másodikban: „Három kapott gól, ez világos. De láttam, hogy most először hoztátok ki tisztán hátulról a labdát. Pontosan innen folytatjuk.” Mindkét csapat veszített. A gyerekek mégis egészen más érzéssel mennek haza, és hetek múltán más hozzáállással érkeznek az edzésre.
A mérce, amelyet edzőként felállítasz, ragályos. A gyerekek átveszik, a szülők pedig a pálya széléről felerősítik. Éppen ezért az eredménykényszer sokszor nem is a pályán születik, hanem mellette. Ha a szülők fele csak az állást figyeli, minden hibából katasztrófa lesz, és ezt a gyerek megérzi. Arról, hogyan tompítod ezt a kívülről érkező nyomást, és hogyan bánsz a sokat követelő szülőkkel, a nehéz szülők kezeléséről szóló cikk szól. Az első lépés azonban a tiéd: melyik kérdést teszed fel elsőként?
Két szemüveg: fejlődni vagy győzni
A motivációs klíma mögött egy egyszerű megkülönböztetés áll: mi alapján mondja valaki egyáltalán, hogy „jó” volt. Kötheti a saját fejlődéséhez (feladatorientáció) vagy a másokkal való összehasonlításhoz (eredmény- vagy énorientáció). A legtöbb gyerek mindkét szemüveget hordja, de hogy melyik kerül előtérbe, az nagyban függ attól, milyen klímát teremt az edző.
A különbség elméletinek hangzik, pedig minden edzésen egészen kézzelfoghatóan megmutatkozik:
| Feladatorientált (fejlődés) | Eredményorientált (összehasonlítás) | |
|---|---|---|
| A siker az, ha | jobb vagyok, mint a múlt héten | nyerek, jobb vagyok a többieknél |
| A hiba | a tanulás egyik lépése | bizonyíték arra, hogy nem tudok elég |
| Dicséretet kap | az erőfeszítés és a megoldás | a gól és a győzelem |
| A nehéz feladat | csábít: „ezt megpróbálom” | elriaszt: „itt csak leégek” |
| Vereség után | „mit viszünk magunkkal?” | „ki volt a hibás?” |
| Hosszú távon | kitart, többet mer kipróbálni | fél a hibától, könnyebben abbahagyja |
Egyik szemüveg sem velünk született. A gyerekek hónapok alatt tanulják meg, melyik számít a csapatukban – abból, hogy az edző mit dicsér, mit büntet, mit hagy figyelmen kívül, és hogyan osztja be a csoportokat. Ez a jó hír: ha a klímát valaki alakítja, akkor te tudatosan is alakíthatod.
Miért a klíma dönt, és nem az eredmény
Miért több ez egy rokonszenves hozzáállásnál? Mert a mérce befolyásolja, hogyan játszanak a gyerekek a döntő másodpercben. Aki fél a hibától, a bátor csel helyett a biztos hazaadást választja. Évek alatt ebből a biztonsági döntésből olyan játékos lesz, aki semmit sem kockáztat. A hibától való félelem pedig nem egyedül a gyerekben keletkezik: a környezete teremti meg. Azok az edzők, akik főleg az eredményt és az összehasonlítást hangsúlyozzák, és büntetik a hibát, pontosan azt a kudarctól való félelmet keltik, amely a gyerekeket elkerülő viselkedésbe hajtja. Azok a gyerekek viszont, akik a saját fejlődésükön mérhetik a sikert, maguktól maradnak, mert már az is jutalom, hogy jobbak lettek.
Ismert példa arra a klímára, amely félelem helyett biztonságra és bátorságra épít, Jürgen Klopp. Pályafutása során kevésbé taktikai ezermesterként tartották számon, inkább olyan edzőként, aki kapcsolatot épít, és azt az érzést adja a játékosoknak, hogy hibázhatnak, amíg teljes erőbedobással játszanak. Liverpooli bemutatkozásakor azt mondta, hogy a kételkedőkből hívőket akar faragni. Pontosan ez a feladat- és mentalitásklíma: fejlődésről és hozzáállásról szól, nem egyetlen eredményről.
Az ellenpéldának nem kell név, mert mindenki ismeri: az az edző, aki csak az eredményért él, és csak a tabellát nézi. Minden vereség után bűnbakot keres, a leggyengébb játékost pedig a pálya szélén hagyja, amint szorossá válik a mérkőzés. A felnőttfociban ez rövid távon talán pontokat hoz. A gyerek- és utánpótlásfociban félős játékosokat és lemorzsolódókat termel. A különbség nem az, hogy egy edző nyerni akar-e (mindkettő akar), hanem az, hogy a hétköznapokban mihez köti a sikert.
Mikortól kezdik a gyerekek másokhoz mérni magukat
A motivációs klíma minden életkorban hat, de nem mindig ugyanúgy. A kisebb gyerekek egyszerűen még nem jutottak el abba a fejlődési szakaszba, amelyben tartósan másokhoz mérnék magukat. Az a hétéves, aki tízszer dekázik egymás után, azért büszke, mert korábban csak ötször sikerült neki, nem azért, mert valaki másnak csak nyolcszor megy. Ebben a korban a siker szinte magától a saját fejlődéshez kötődik.
Nagyjából 10 és 12 éves kor között ez megváltozik. A gyerekekben megszilárdul az a felismerés, hogy a képesség viszonylagos, vagyis lehet valaki „jobb, mint” vagy „gyengébb, mint” a másik. Ettől kezdve maguktól is összehasonlítják magukat, és az összehasonlítás kezdheti elnyomni a saját motivációjukat. Keserű, hogy éppen erre az időszakra esik a kívülről érkező nyomás erősödése is: válogatottakba hívnak játékosokat, átigazolásokról esik szó, a szülők pedig eredményeket hasonlítgatnak. Németországban ebben a korban már tabellát is vezetnek; az MLSZ versenyein U13-mal bezárólag nincs tabella és nincs helyezés, pontok és végső sorrend csak U14-től vannak. A szabály tehát tovább véd, a pálya széléről érkező nyomás viszont ettől nem tűnik el. Ez az a pillanat, amikor a tudatosan feladatorientált klíma a legtöbbet véd.
A gyakorlatban ez lépcsőzetesen így néz ki:
- U9–U11: a sikert szinte kizárólag a saját fejlődésen keresztül határozd meg. Az eredmény alig játszik szerepet; minden gyerek azzal az érzéssel menjen haza, hogy ma megtanult valami újat.
- U12/U13: megjelenik az összehasonlítás, de te a mércét tudatosan a fejlődésnél tartod. Az eredményekről a pálya szélén úgyis szó esik; vedd tudomásul őket, de ne ezek legyenek az első számú téma.
- U14/U15: a verseny valódivá válik, és az is lehet. Ennek ellenére az egyéni fejlődés marad a vezérfonal, különben éppen azokat a későn érő játékosokat veszíted el, akiknek az ideje még csak ezután jön el. Hogy miért éppen ők vesznek el olyan gyakran, azt a tehetséggondozásról az utánpótlásban szóló útmutató mutatja meg.
A motivációs klímád hat területe
A „klímát teremteni” homályosan hangzik, pedig meglepően kézzelfogható. A sportpedagógusok a döntő eszközöket egyetlen könnyen megjegyezhető szóba sűrítették: TARGET, az angol Task, Authority, Recognition, Grouping, Evaluation és Timing kezdőbetűiből. Magyarul: feladat, autonómia, elismerés, csoportalkotás, értékelés és idő. Mindegyik terület egy döntés, amelyet minden edzésen meghozol – tudatosan vagy öntudatlanul.
| Terület | Így építesz feladatklímát |
|---|---|
| Feladat | Kínálj több nehézségi fokozatú gyakorlatokat, hogy minden gyerek a saját szintjén találjon kihívást. Játékformák sorban állás helyett. |
| Autonómia | Hagyd, hogy a gyerekek is döntsenek: válasszanak gyakorlatot, forogjon a csapatkapitányi szerep, legyenek saját szabályaik a záró játékra. Ettől felelősséget éreznek. |
| Elismerés | Az erőfeszítést és a megoldást dicsérd, ne csak a gólokat. A fejlődésről lehetőleg négyszemközt beszélj, ne nyilvános összehasonlításként. |
| Csoportalkotás | A csapatokat rugalmasan és vegyesen alakítsd ki, ne legyen tartósan „a jók a gyengék ellen”. Előbb az együttműködés, aztán a rangsor. |
| Értékelés | Mindenkit önmagához mérj: jobb, mint a múlt héten – nem jobb, mint a mellette álló. A hibát a tanulás egyik lépéseként kezeld. |
| Idő | Adj elég időt a gyakorlásra és a próbálkozásra. Egyetlen gyereket se szégyeníts meg időnyomás alatt; mindenki a saját tempójában tanul. |
A leggyorsabban az elismerés hat, mert az edzés minden percében élsz vele. Egy héten át figyeld tudatosan, mit dicsérsz hangosan. Ha a bekiabálásaid 90 százaléka gólnak és győzelemnek szól, az egyértelmű eredményjelzés, bármit hirdetsz is egyébként. A dicséreteid felét tedd át az erőfeszítésre, a bátor döntésekre és a tiszta megoldásokra. Hogy mindezt hogyan öntöd formába a beszédeidben és a félidőben anélkül, hogy közhelyekbe csúsznál, azt az öltözői beszédről az utánpótlásban szóló útmutató mutatja meg.
„De hát mi nyerni akarunk”
A becsvágyó edzők leggyakoribb ellenvetése így hangzik: „Ez mind szép, de mi pontokért játszunk, fel akarunk jutni.” Jogos. A feladatklíma kifejezetten nem a győzni akarás ellentéte. Csak egy másik út ugyanoda. Aki hétről hétre egy kicsit jobb lesz, idővel több mérkőzést is nyer – csak éppen a fejlődés következményeként, nem egyetlen mérceként.
A különbség a vereségben látszik a legtisztábban. Az az eredményorientált csapat, amelyik 0:4-re kikap, összetörik, mert az egyetlen célja odalett. A feladatorientált csapat ugyanabból a mérkőzésből három dolgot visz magával, amely a következő héten jobban fog menni. Egy szezon alatt ez a különbség aközött a csapat között, amelyik a harmadik nehéz mérkőzés után lélekben feladja, és aközött, amelyik kitart.
A „verseny eredménykényszer nélkül” a gyakorlatban például azt jelenti, hogy mindenki igazságos játékidőt kap, a leggyengébb is, mert fejlődni csak pályán töltött percekkel lehet. Hogy ezt hogyan valósítod meg tisztán, és hogyan magyarázod el a szülőknek, az a játékidő igazságos elosztásáról szóló útmutatóban áll. Éppen ez a gyakorlat a megélt feladatklíma: minden gyereknek azt üzeni, hogy a csapathoz tartozik, és jobbá válhat, bármi is az állás.
Sehol sem kerül ez akkora próba elé, mint egy tornán. Egyetlen napon torlódnak egymásra az eredmények, a tabellák és az egyenes kieséses mérkőzések, és ilyenkor a legnagyobb a kísértés, hogy csak a kupáért játsszatok. Pontosan itt mutatkozik meg a klímád: a harmadik csoportmérkőzésen is mindenkit pályára küldesz-e, vagy a gyengébbeket kint hagyod, amint szorossá válik az állás.
Önellenőrzés a következő edzésedhez
A motivációs klímát nem egy lángoló beszéddel fordítod meg, hanem sok apró döntéssel, heteken át. Hármat közülük már a következő edzésen megvalósíthatsz:
- Számold meg a dicséreteidet. Egy edzésen át figyeld, miért kiabálsz be. A felét tedd át a gólokról az erőfeszítésre és a bátor döntésekre.
- Cseréld le az első kérdést. A következő mérkőzés után ne azt kérdezd, hogy „Nyertetek?”, hanem azt, hogy „Mit csináltatok ma jobban, mint a múlt héten?”.
- Építs be egy választást. Hagyd, hogy a gyerekek egy gyakorlatban maguk döntsenek el valamit. Egy kevés autonómia is elég ahhoz, hogy felébredjen a felelősségérzet.
Ha őszintén fel akarod mérni a saját klímádat, menj végig a lenti önellenőrzésen: a TARGET hat területének mindegyikéhez két-három igen-nem kérdés tartozik. Aki egy maréknyinál több őszinte „nem”-et jelöl be, azonnal tudja, hol érdemes legközelebb változtatnia.
Ezt a klímát már a torna tervezésébe is beépítheted. Az a menetrend, amely minden csapatnak igazságos játékidőt és nyugodt lebonyolítást biztosít, eleve kiveszi a napból az eredménykényszert.
Megtervezem a tornámat igazságosan és a fejlődést szem előtt tartvaIngyenes, regisztráció nélkülLetölthető önellenőrzés
A TARGET hat területe nyomtatható önellenőrzésként az edzésedhez: két-három igen-nem kérdés a feladatról, az autonómiáról, az elismerésről, a csoportalkotásról, az értékelésről és az időről, valamint hely a három azonnali lépésnek.
Motivational Climate Self-CheckThe 6 TARGET levers for your trainingPDF letöltéseOlvass tovább az AreaCopa oldalán
- Nehéz szülők kezelése az utánpótlásban: így tompítod a pálya széléről érkező eredménykényszert.
- Öltözői beszéd az utánpótlásban: mit mondj az öltözőben, közhelyek nélkül.
- Tehetséggondozás az utánpótlásban: miért van szükségük a későn érőknek fejlődést támogató klímára.
- A játékidő igazságos elosztása: az igazságos játékidő mint megélt feladatklíma.
