Egy Santiago de Chile-i és egy montevideói edző nem ugyanazt érti „Baby Fútbol” alatt. A Baby Fútbol – szó szerint „bébifoci” – mindkét országban a szervezett, kicsinyített pályán játszott gyerekfoci neve. A chilei edző azonban 5 az 5 elleni játékra gondol egy kosárlabdapálya méretű terempályán, három méter széles kapukkal és szabad cserével. Az uruguayi 9 a 9 vagy 7 a 7 elleni játékra füvön, 50-szer 33,5 méteres pályán, négy méter széles kapukkal és egy alaposan megszervezett bajnoksággal, amelyben a nyolcévesek egész szezonban ugyanazon a poszton játszanak. Mindkettőjüknek igaza van. Mindketten Baby Fútbolnak hívják.
És ehhez jön még a Futbolito, vagyis szó szerint „focicska”: Chilében gyakran éppen annak az 5 az 5 elleni játéknak a kötetlen neve, amelyet a Chiledeportes hivatalosan Baby Fútbolnak nevez. Argentínában a szülők inkább a csocsót értik alatta. Mexikóban a Futbolitót a szünetben, az iskolaudvaron játsszák. Aki latin-amerikai családoknak szervez tornát, könnyen rossz pályát bérel, rossz méretű labdát vesz, vagy két játékossal többet állít pályára a kelleténél.
Ez a cikk rendet tesz a fogalmak között. Megmutatjuk, mit ért pontosan Chile és mit Uruguay a név alatt, mely szabálykülönbségeket kell tornán valóban ismerned, és hogyan választod ki az egyesületednek megfelelő játékformát.
Két név, két ország, egy gyakori félreértés
A keveredés nem elméleti kérdés. Minden hétvégén megtörténik, amikor egy chilei apa „Baby Fútbolra” íratja be a fiát, az egyesület irodája pedig az uruguayi, füves formába küldi. A fiú hirtelen nyolc csapattárs között találja magát négy helyett. Megtörténik Chilében is, amikor egy concepcióni egyesület uruguayi edzőt szerződtet, és két hét múlva csodálkozik, miért rendez az egy 26 méteres pályán 9 a 9 elleni edzőmérkőzést.
A közös nevező: mindkét forma szervezett gyerekfoci kicsinyített pályán, mérkőzés közbeni cserékkel, a klasszikus értelemben vett lesszabály nélkül, világosan elválasztott korosztályokkal. A különbség abban a három számban rejlik, amelyet mindjárt a táblázatban mutatunk: a játékosok száma, a pálya mérete és a borítás. Ebből a háromból szinte minden további szabálykülönbség magától következik.
Röviden: a chilei és az uruguayi forma
Akinek nincs ideje a teljes szövegre, a legfontosabb különbségeket egy táblázatban találja.
| Jellemző | Baby Fútbol Chile (Chiledeportes) | Baby Fútbol Uruguay (ONFI) |
|---|---|---|
| Játékosok | 5 az 5 ellen (1 kapus, 4 mezőnyjátékos) | 9 a 9 ellen (6–10 évesek) vagy 7 a 7 ellen (11–13 évesek) |
| Pályaméret | 26 m × 16 m (kosárlabdapálya-méret) | 50–60 m × 33,5–40 m |
| Kapu | 3 m × 2 m | 4 m × 2 m |
| Borítás | Kemény borítás, terem, fedett pálya (cancha) | Természetes fű vagy műfű |
| Játékidő | 2 × 20 perc, 5 perc szünet | Kategóriánként változó, az ONFI versenyszabályzata szerint |
| Labda | Nincs kötelező szövetségi szabvány, többnyire 4-es méret vagy futsallabda | 3-as méret (6–9 évesek), 4-es méret (10–13 évesek) |
| Csere | Szabad csere bármikor | Legfeljebb 9 csere (6–10 évesek), legfeljebb 11 (11–13 évesek), ebből 3 a félidőben |
| Korosztályok | A helyi bajnokságtól függően változó | 8 hivatalos kategória az Abejitastól a Babysig |
Aki a táblázat mindkét oszlopát végigolvassa, látja: ez nem ugyanannak a sportágnak két változata. Ez két különböző sportág ugyanazon a néven.
Baby Fútbol Uruguay: 1950-es évek, fű, 7 a 7 ellen
A Baby Fútbolt Uruguay találta ki. Az első szervezett gyerekbajnokságok az 1950-es évek végén jöttek létre Montevideóban, a mai ernyőszervezet, az Organización Nacional de Fútbol Infantil (ONFI) pedig mára több mint 12 000 csapatot fog össze nyolc korosztályban. A statisztika lenyűgöző: a 6–13 éves uruguayi fiúk mintegy 85 százaléka szervezett Baby Fútbolt játszik, és ezt az arányt egyetlen más ország sem éri el. Suárez, Cavani, Forlán, Cáceres, Valverde: a Celeste, vagyis az uruguayi válogatott minden későbbi profija hat- és tizenhárom éves kora között a Baby Fútbol-pályákon töltötte a hétvégéit.
Az ONFI oldalán a sportág hivatalos neve „Fútbol Infantil”, nem „Baby Fútbol”. A népszerű név történetileg az utolsó versenykategóriára megy vissza: az ONFI kategóriái között a 13 évesek szintjét hivatalosan „Babys”-nek hívják, mert ez az utolsó lépcső az ifjúsági bajnokságba lépés előtt. Ebből lett a teljes gyerekfocit jelölő köznyelvi gyűjtőnév.
Aki még soha nem látott uruguayi Baby Fútbol-mérkőzést, nézze meg ezt a rövid dokumentumfilmet. Megmutatja, miért járta végig ezt a rendszert a Celeste szinte minden profija, és milyen mélyen gyökerezik a sportág a mindennapokban.
Az ONFI kategóriái kedves beceneveket viselnek az uruguayi spanyolból, a kisebb gyerekeknél kicsinyítő képzővel:
- Abejitas (6 évesek), Grillitos (7), Chatitas (8), Churrinches (9), Gorriones (10): mind 9 a 9 ellen, legfeljebb 9 cserejátékossal
- Semillas (11), Cebollitas (12), Babys (13): mind 7 a 7 ellen, legfeljebb 11 cserejátékossal
Ezeket a kategóriákat és játékosszámokat az ONFI 2021-es hivatalos szabálykönyve rögzíti, a 12. oldalon, a Regla 3 „Los Jugadores” pontban. Ellentmondásnak hangzik, hogy a fiatalabb évjáratok több játékossal lépnek pályára, mint az idősebbek, pedagógiailag mégis következetes. A sűrű 9 a 9 elleni játék szűk pályán a lehető legtöbb labdaérintést adja egy-egy gyereknek. A lazább 7 a 7 elleni játék ugyanazon a pályán teret hagy az idősebbeknek az egyéni technikára.
A pályán a fiatalabb kategóriák a 3-as méretű ONFI-labdával játszanak (60 cm kerület, 340–360 gramm), tízéves kortól pedig 4-es labdával. A büntetőpont a fiatalabb kategóriákban nyolc, az idősebbeknél kilenc méterre van a kaputól. Ez a részletesség jellemző az ONFI-ra: egy 74 oldalas szabálykönyv szabályozza a verseny minden részletét a hatévesektől a tizenhárom évesekig.
Baby Fútbol Chile: 5 az 5 ellen a kosárlabdapályán
Chile Uruguayból vette át a Baby Fútbolt, aztán a saját adottságaihoz igazította. Uruguayban minden egyesületi telepen van egy kis füves pálya, sok chilei városban viszont az aszfaltpálya vagy a terem volt a kézenfekvőbb megoldás. Az eredmény: Chilében a Baby Fútbolt kosárlabdapálya méretű területen játsszák, csapatonként kilenc helyett öt játékossal és jóval rövidebb játékidővel.
A hivatalos szabálykönyvet a Chiledeportes, vagyis a chilei kormány sporthivatala, az Instituto Nacional de Deportes adta ki. A legfontosabb adatok:
- Pálya: 26 méter hosszú, 16 méter széles, téglalap alakú, mint egy kosárlabdapálya
- Kapu: 3 méter széles, 2 méter magas, fehér kapufákkal, hálóval
- Büntetőpont: három méterre a kaputól
- Kezdőkör: egy méter sugarú
- Csapatlétszám: öt játékos a pályán, közülük egy kapus
- Minimális létszám: három játékos, ennél kevesebbel a mérkőzést félbeszakítják
- Csere: bármikor, akárhányszor, szabad cserével
- Játékidő: két 20 perces félidő, öt perc szünettel
Aki ismeri a futsalt, annak ezek a szabályok ismerősek. A chilei változat közelebb áll a nemzetközi futsalhoz, mint az uruguayi Baby Fútbolhoz. A legnagyobb különbség a gólszabály. Chilében gólt csak a büntetőterületről lehet szerezni, a felezővonalról leadott közvetlen lövés nem számít. A futsalban ilyen megkötés nincs. Ez a szabály a chilei Baby Fútbolt a gyakorlatban kötelező összjátékra épülő játékká teszi, nem távoli lövések parádéjává.
Ami Chilét még megkülönbözteti a futsaltól: a kapus kidobásnál nem dobhatja a labdát a felezővonalon túlra, különben az ellenfél a felezővonalról bedobással jön. A kapus ráadásul legfeljebb négy lépést tehet a labdával a kezében, különben szabadrúgás jár az ellenfélnek. Mindkét szabály arra kényszeríti a csapatot, hogy hátulról építse fel a játékot – hosszú felszabadító rúgásra nincs lehetőség.
Futbolito: az 5 az 5 elleni játék gyűjtőneve Latin-Amerikában
Míg a „Baby Fútbol” Chilében és Uruguayban viszonylag világosan körülírt, bajnoki rendszerben játszott sportágat jelöl, a „Futbolito” az elmosódóbb fogalom. Magában Chilében a legtöbb szülő ugyanazt a formát érti alatta, mint a hivatalos chilei Baby Fútbol: öt az öt ellen, kis kapuk, kemény borítás. A szót azonban többnyire a kötetlen változatra használják: a barátok közti játékra a lakótelepi pályán, a szünetbeli meccsre az iskolában, a nyári tornára a homokos pályán.
Argentínában viszont a „Futbolito” gyakran a csocsót jelenti, vagyis a forgatható rudas asztalt. Ha egy argentint „Futbolitóra” hívsz, jó eséllyel egy sörrel a kezében érkezik a kávézóba, nem a sportcsarnokba. Mexikóban pedig a Futbolito sokszor az iskolaudvari szünetbeli játék, tetszőleges létszámmal, rögzített szabályok nélkül.
Aki tehát chilei közönségnek ír vagy szervez, a Futbolitót és a Baby Fútbolt gyakran szinonimaként használhatja, amíg a kötetlen változatról van szó. Hivatalos bajnoki megnevezésként azonban a „Baby Fútbol” a helyes választás. Nemzetközi közegben pedig, amikor külföldi játékvezetőkkel vagy edzőkkel egyeztetsz, jobb a futsal szót használni: ezt a FIFA világszerte szabályozza, és nem lehet összekeverni sem a csocsóval, sem a szünetbeli meccsel.
Pálya, kapu és játékosszám konkrét összehasonlításban
Aki egymás mellé teszi a két szabálykönyvet, három számon látja az alapvető különbséget.
Pályaméret. Chilében 26 × 16 = 416 négyzetméteren játszanak. Uruguayban a legfiatalabb kategóriák pályája 50 × 33,5 = 1675 négyzetméter. Ez négyszer akkora terület. Ebből következik szinte minden más: Chilében sűrűbb a játék, kevesebb a futás, percenként több a labdaérintés; Uruguayban több a megtett táv, és több állóképesség kell.
Játékosszám. Chilében öt játékos van a pályán egy csapatból, Uruguayban kilenc vagy hét. Egy játékosra így Chilében nagyjából 83, Uruguayban nagyjából 186 négyzetméter mozgástér jut. A chilei Baby Fútbolban a gyereken nagyobb a nyomás, gyorsabban kell döntenie, és kevesebb helye van a hosszú sprintekre. Az uruguayi gyereknek több a helye, több a lehetősége – és könnyebben el is tud bújni a tömegben.
Egy játékosra jutó mozgástér
A pálya területe elosztva az egy csapatban pályán lévő játékosok számával.
A Chiledeportes szabálykönyve (pályaméret 26×16 m, 5 játékos) és az ONFI Regla 3 „Los Jugadores” pontja (pályaméret 50–60 m × 33,5–40 m, 9 játékos).
Kapuméret. A chilei kapu 3 × 2 méterrel (6 négyzetméter kapufelület) kisebb, mint az uruguayi 4 × 2 méterrel (8 négyzetméter). Első ránézésre ez kicsinek tűnik. A pálya méretéhez viszonyítva azonban a chilei kapu a nagyobb: Chilében a kapu a pálya területének 1,4 százaléka, Uruguayban csak 0,5 százaléka. Akcióból Chilében jóval gyakrabban esik gól, mint Uruguayban, egyszerűen azért, mert a kapu és a pálya aránya sokkal nagyobb.
Gyakorlati következmény az edzőnek: aki egy chilei válogatott szintű játékost uruguayi csapatba igazol, technikailag erős, de az ottani terheléshez nem szokott játékost kap. Fordítva pedig a chilei edző a montevideói igazolással nagy területekben gondolkodó, de a szűk, zsúfolt helyzetekben még gyakorlatlan játékost kap.
Játékidő, labda és cserék
A játékidő felépítése elárulja, milyen játékfelfogás áll mögötte.
Chile: két 20 perces félidő, öt perc szünet. Összesen 45 perc, az óra a cseréknél nem áll meg. Aki megállás nélkül forgatni akarja a csapatát, megteheti. A tiszta játékidő így gyakran 35–38 perc.
Uruguay: az ONFI nem ír elő minden kategóriára egységes játékidőt, hanem az adott verseny szabályzatára bízza. A gyakorlatban a fiatalabb kategóriák kétszer 25 percet játszanak, az idősebbek legfeljebb kétszer 30-at. A csere időbe kerül: az edzőnek hivatalosan kérnie kell a játékvezetőtől.
Labda. Chile a szabályzatban nem ír elő konkrét labdaméretet; a gyakorlatban 4-es labdával vagy csökkentett pattanású futsallabdával játszanak. Uruguay itt pontosabb: 3-as méret 60 centiméteres kerülettel a 6–9 éveseknek, 4-es méret 65 centiméterrel a 10–13 éveseknek. Az ONFI-labda rendes futball-labda, nem futsallabda: teljes erővel pattan.
Csere. Itt esik a legmesszebb egymástól a két világ. Chile: szabad csere, bármikor. Ugyanazt a játékost egy félidőben akár ötször is le- és visszacserélheted. Uruguay: a fiatalabb kategóriákban legfeljebb kilenc csere, az idősebbeknél legfeljebb tizenegy, ebből hármat kötelezően a félidei szünetben kell végrehajtani. Aki Chiléből Uruguayba utazik, annak előző este meg kell terveznie az összeállítást.
A legfontosabb különszabályok, amelyeket az edzőnek ismernie kell
Aki az egyik rendszerből a másikba visz át egy csapatot, öt különszabályon botlik meg.
1. A kapus nem dobhat át a felezővonalon (Chile). A Chiledeportes egyértelmű: ha a kapus kézzel a felezővonalon túlra dobja a labdát, az ellenfél középről bedobással folytatja. Ez a szabály gondos, hátulról építkező játékra kényszerít. Uruguayban ez a szabály nem él.
2. Gól csak a büntetőterületről érvényes (Chile). A saját térfélről leadott közvetlen lövés Chilében nem számít gólnak. A labdát a befejezés előtt az ellenfél büntetőterületén belül kell megjátszani. Ezzel a távoli lövések romantikája szinte teljesen eltűnik a játékból.
3. Időleges kiállítás sárga lap helyett (Chile). Chile nem ismeri a klasszikus értelemben vett sárga lapot. Ehelyett ismételt vagy durva szabálytalanságért a játékost három percre kiállítják. Ez idő alatt a csapat emberhátrányban játszik. Uruguay a FIFA szokásos modelljét követi sárga és piros lappal.
4. Kötelező csere a 11–13 éveseknél (Uruguay). A Semillas, a Cebollitas és a Babys kategóriában a tizenegy cseréből hármat kötelezően a félidei szünetben kell végrehajtani. Ez azt hivatott biztosítani, hogy a cserejátékosok is valódi játékidőt kapjanak, ne csak az utolsó perceket.
5. Életkortól függő büntetőtávolság (Uruguay). A 10–13 éveseknél a büntetőpont kilenc méterre van a kaputól, a fiatalabb kategóriákban nyolc méterre. Chilében a pont rögzített: három méter.
Ezek nem apróságok. Aki chilei és uruguayi egyesületek között szervez nemzetközi tornát, annak előre meg kell állapodnia egyetlen szabályzatban, különben már az első mérkőzésen vita lesz az első gólokról és az első szabálytalanságok megítéléséről.
Melyik forma melyik korosztálynak és melyik egyesületnek való?
Aki Chilében él, vagy Latin-Amerikában alapít egyesületet, annak a gyakorlatban ritkán van választása a két forma között: a helyi bajnokság, amelybe be akarsz lépni, előírja a formát. Aki viszont rugalmas – például saját pályával rendelkező iskolai sportkör vagy egy Európában működő latin-amerikai közösségi egyesület –, az tudatosan dönthet. Három kérdés segít.
Három szűrőkérdés, amely előre tisztázza a megfelelő formát.
Milyen pálya?
Kemény borítás, terem vagy legfeljebb 30 méteres pálya: chilei 5 az 5 ellen. Természetes fű 40 métertől: uruguayi 7 a 7 vagy 9 a 9 ellen.
Hány játékos?
6–8 aktív játékos: csak a chilei forma. 12–15: mindkettő megy. 18-tól: két csapat.
Milyen bajnokság van helyben?
Chilében a Chiledeportes-bajnokság, Uruguayban az ONFI. Magyarországon a futsal vagy egy helyi teremtorna, mert a Baby Fútbol itt nem intézményesült.
1. kérdés: Milyen pálya áll rendelkezésedre?
- Kemény borítás, terem, aszfaltpálya vagy homokos pálya 20–30 méteres hosszal: chilei Baby Fútbol vagy Futbolito
- Természetes fű vagy műfű legalább 40 méteres hosszal: uruguayi Baby Fútbol
2. kérdés: Hány játékosod van évjáratonként?
- Hat–nyolc aktív játékos: a chilei forma megoldható, az uruguayi nem
- Tizenkét–tizenöt játékos: mindkét forma megy
- 18-nál több játékos: uruguayi forma két csapattal, vagy chilei forma három csapattal a versenyben
3. kérdés: Milyen bajnokság működik a környéken?
- Chilében: gyakorlatilag mindig a Chiledeportes-modell szerinti Baby Fútbol vagy egy Futbolito-bajnokság
- Uruguayban: az adott város vagy régió ONFI-bajnoksága
- Magyarországon: a futsal vagy egy helyi teremtorna, mert a Baby Fútbol egyik formája sem intézményesült
A magyar egyesületi mindennapokban a futsal áll a legközelebb mindkét latin-amerikai formához. Hogy a teremszezonban hogyan használd utánpótláscsapattal, azt a futsalról szóló gyakorlati útmutató edzőknek részletesen leírja.
Aki bármelyik formában a lehető legkevesebb munkával szeretne tornát tervezni, az olyan eszközt használ, mint az AreaCopa, és megspórolja a menetrendhez, a csapatnevezéshez és a játékvezetők beosztásához készített Excel-táblákat.
Így tervezd meg az első Baby Fútbol- vagy Futbolito-tornádat
Négy konkrét lépés az első alkalomhoz, a formától függetlenül.
1. lépés: Válassz formát a meghívó előtt. Döntsd el, hogy chilei 5 az 5 elleni vagy uruguayi 7 a 7, illetve 9 a 9 elleni játékot rendezel, még mielőtt csapatokat hívnál. A pályaméretet, a kapuméretet és a játékidőt írd rá kifejezetten a meghívóra. Különben egy csapat kilenc játékossal érkezik egy ötfős pályára.
2. lépés: Tervezd meg a csapatok számát. Hat–nyolc csapatból a chilei formában két csoportos torna lesz, egyenes kieséses döntő szakasszal: hat csapattal két pályán fél nap alatt végzel, nyolc csapattal nagyjából hat órára van szükséged. Az uruguayi formában négy–hat csapat is elég, mert a mérkőzések tovább tartanak. Pontosan négy csapat a klasszikus „cuadrangular”, vagyis a négyes torna: négy lebonyolítási formát talál konkrét sorsolással és napi időrenddel a négycsapatos tornáról szóló cikk.
3. lépés: Rögzítsd írásban a szabályzatot. Írd le, melyik különszabály-csomag érvényes: él-e a chilei szabály, hogy gól csak a büntetőterületről szerezhető? Hány csere megengedett? Milyen hosszú egy félidő? Ezt a három pontot egyoldalas PDF-ben küldd el minden edzőnek, mielőtt a torna elkezdődik. Ha rendezetten szeretnéd felépíteni a menetrendet, itt találsz mintát 5, 7 vagy 10 csapatra.
4. lépés: Oszd be előre a játékvezetőket. A chilei formához mérkőzésenként két játékvezető kell (így ajánlja a Chiledeportes), az uruguayihoz egy, opcionálisan partjelzőkkel. Egy egynapos, két pályán párhuzamosan zajló tornára legalább négy játékvezetővel számolj.
Ez a négy lépés megkímél a legtöbb vitától a torna hétvégéjén. A többit – a menetrendet, a tabellát, a játékvezetői beosztást és a szülőkkel való kapcsolattartást – egy tornaszervező eszközzel 20 perc alatt összerakod, ahelyett hogy öt Excel-táblával három estét töltenél az egyesület klubhelyiségében.
Megtervezem a Baby Fútbol-tornámat tíz perc alattIngyenes, regisztráció nélkülForrások
- ONFI: Reglas de juego 2021, 2021. augusztusi állapot. Játékosszám kategóriánként (Regla 3), pályaméretek, labdaméretek, csereszabályok és a büntetőpont távolsága az ONFI nyolc korosztályában, az Abejitastól a Babysig.
- Chiledeportes / Instituto Nacional de Deportes: Reglamento de Baby Fútbol. Pályaméret 26×16 m, kapu 3×2 m, a büntetőpont távolsága 3 m, 5 az 5 elleni csapatlétszám, játékidő 2 × 20 perc, különszabályok (gól csak a büntetőterületről, a kapus nem dobhat át a felezővonalon, 3 perces időleges kiállítás).
- FIFA: Futsal Laws of the Game 2022/23. Pályaméret 40×20 m és a futsal alapszabályai összehasonlítási alapként a két forma nemzetközi elhelyezéséhez.
