Funino a gyerekfociban: edzői útmutató U6-tól U11-ig

Kedd este állsz az edzőpálya szélén, az U7-esek már türelmetlenül toporognak, és tudod, hogy ebben a korban nem a nagykapus hét a hét elleni foci a dolgod. Hanem ez: három a három ellen, négy kiskapura. Funino. A Bozsik-fesztiválról ismered, ott ez az egyik állomás a mérkőzésjáték és a műhely mellett. A szülők közben azt kérdezik, miért nincs tabella – az MLSZ versenyein az U13-as korosztállyal bezárólag nincs se tabella, se helyezés, pontok csak U14-től járnak –, az egyesületben pedig akad, aki szívesen játszana tovább úgy, mint régen.

Ez az útmutató a gyakorlati párja a gyerekfoci játékformáit áttekintő cikknek. Megmutatja, mit csinálj konkrétan az edzésnapon, melyik nyolc játékformát érdemes a tarsolyodban tartanod, és hogyan igazítod a Funinót az U6/U7-hez, az U8/U9-hez és az U10/U11-hez. Szó lesz arról is, hogyan magyarázod el a szülőknek tíz perc alatt, vita nélkül. Kapsz hozzá edzői kulcsmondatokat, a végén nyomtatható gyakorlatkártyákat PDF-ben, és egy levélmintát a következő szülői értekezletre.

Mi a Funino

A Funino hat gyerek játéka: két csapat, egyenként három mezőnyjátékossal, kapus nélkül, négy kiskapuval. Mindkét alapvonalon két kapu áll, egyenként 2 méter széles és 1 méter magas, és az egy vonalon álló két kapu között legalább 12 méter a távolság. A pálya kicsi: Wein eredetijében 20 × 27 méter. Az MLSZ az U6/7-ben 15 × 20 méteren játszatja a 3:3-at, 2 × 1 méteres kapukra, az U8/9-ben a négykapus 3:3-at 20–25 × 25–30 méteren. Egy szabályos nagypályán nyolc Wein-féle Funino-pálya fér el egymás mellett.

A német szövetség szabályzatában a forma neve „3:3 négy kiskapura” (eredetiben: 3-gegen-3 mit vier Minitoren); az egyesületi hétköznapokban és az edzőképzésben a Funino a bevett rövid név, és az MLSZ is így hívja a fesztivál állomását. Ebben a cikkben a kettőt egymás szinonimájaként használjuk. A német szabályok hivatalos forrása a DFB Wettbewerbsformen im Kinderfußball című füzete (2024. szeptemberi állapot); a módszertani alapot Wein rakta le a Spielintelligenz im Fußball című könyvében.

A FUNiño nevet maga Wein alkotta: az angol fun (öröm, móka) és a spanyol niño (gyerek) szóból. A szó születésekor Barcelonában élt, ott készült a spanyol tankönyv is. Developing Youth Football Players és Game Intelligence című művei 1993 óta a Real Federación Española de Fútbol hivatalos tananyagai; az FC Barcelona és az Athletic Bilbao az utánpótlásképzésébe is beépítette a módszert. Németországban a forma a Mainz 05 (Prof. Dr. Dr. Matthias Lochmann, Erlangeni Egyetem) és a Schalke 04 révén került be az egyesületek mindennapjaiba. Lochmann Wettkampfsystem 4.0 néven a későbbi német reform tudományos alapjainak nagy részét szolgáltatta.

Miben térnek el a szövetségek

Az alapelv ugyanaz, a szabályrendszer három. Ha a híradásokban összekeveredtek a fogalmak, itt látod, mi különbözik és mi azonos.

Három következmény a magyar edző hétköznapjaira. Egy: a Bozsik-fesztiválon az MLSZ kiírása és a rendező forgatókönyve a mérvadó, nem a német és nem az angol szabály. A táblázat változatait – a hatméteres lövőzónát, a háromperces forgást, az FA egykapus, felezővonal-szabályos formáját – edzésjátékként bátran használhatod. Kettő: a szülők 15 méteres távolsága német egyesületi szokás, a DFB füzete nem rögzíti; az FA viszont kifejezetten leírta a 3 méteres Respect-Line-t. Az MLSZ-től erre nem ismerünk saját számot. Három: a játéknap rituáléi (kő-papír-olló, pacsi, Pitch Facilitator) az FA találmányai, a német reformnak sem részei.

Funino Németországon kívül

Ami a német reform körüli vitában gyakran elsikkad: Németország a 2024/25-ös kötelező formával felzárkózott a nemzetközi vonalhoz, nem megelőzte. Így áll a helyzet néhány szövetségnél:

Három következmény a hazai edzőnek. Egy: a Funino nem egyetlen ország kísérlete, hanem nemzetközi sztenderd. Kettő: a pontosan négykapus forma német és spanyol sajátosság, és az MLSZ fesztiváljain is négy kapura megy a Funino; Anglia a FutureFittel két kapura játszatja a 3:3-at, az USA 4:4-et játszik. Három: a fesztiválforma – több rövid mérkőzés egy napon, tabella nélkül, forgással – a Funino-szerű játékok nemzetközileg bevett rendezvénytípusa. Az áttekintést a gyerek- és utánpótlásfoci 2026-os játékformáiról szóló útmutatóban találod.

Miért fejleszti a négy kapu a játékintelligenciát

Wein így fogalmazott: „Azzal, hogy minden csapat két, egymástól távol álló kapun érhet el sikert, fejlődik a gyerekek észlelése, a játékhelyzet megértése, a taktikai gondolkodása és viselkedése, a fantáziája és a kreativitása.” A hagyományos formával való összevetést a sporttudomány jól alátámasztja. Memmert hat, minden labdajátékban közös alaptaktikát írt le: a cél megközelítése, a labda célhoz juttatása, összjáték, a rések kihasználása, az ellenfél zavarásának kijátszása, létszámfölény kialakítása. A 11:11-ben egy-egy akcióban ezeknek csak egy része él; a négykapus 3:3-ban folyamatosan mind a hat egyszerre van játékban.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy nyolcéves egy Funino-mérkőzésen két perc alatt jellemzően hatszor-nyolcszor kerül ugyanaz elé az olvasási döntés elé: a túloldali két kapu közül melyiket védik éppen gyengébben? Passzoljak, vagy vigyem magam? Merre mozog a társam? A hagyományos, egy központi kapura játszott hét a hét elleni játékban ugyanez a játékos egy játékblokk alatt talán kétszer-háromszor kapja meg ezt a döntést. Az ismétlésszám a valódi hatásmechanizmus.

A Funino mint állóképességi edzés

Ez a kérdés az edzőtársak között legkésőbb a harmadik Funino-edzés után előjön: „Nem kellene nekik néha rendesen futniuk is, labda nélkül?” A sporttudomány válasza egyértelmű. A kisjátékok ugyanazt az intenzitást érik el, mint a klasszikus aerob intervallumedzés: a maximális pulzus 90–95 százalékát, három-öt perces terhelési szakaszokkal. Éppen ekkora terhelési időt ad a német reform forgási szabálya: háromperces játék, aztán csere.

A heti tervezésre nézve ez azt jelenti, hogy az U10/U11-ben nincs szükség külön, labda nélküli állóképességi edzésre. A háromperces forgással játszott Funino maga az állóképességi edzés. Kolodziej (FC Vaduz) a 2018-as Nemzetközi Edzőkongresszuson így foglalta össze: „A pályaméret, a játékosok száma és a játékidő azok a terhelési jellemzők, amelyekkel különböző terhelési intenzitás érhető el.” Ha több futást akarsz, a felső mérethatárra mész (25 × 30 méter); ha több megindulást és irányváltást, kicsiben maradsz.

Egy fontos megszorítás idetartozik: tiszta sprintfejlesztésre a forma kevésbé alkalmas. A 39 × 39 méteren játszott 4:4-ben a nagy sebességgel megtett távolság mindössze 2,7 méter percenként, a hivatalos 11:11-ben 8,4 méter. Ha az U10/U11-ben valódi sprintingert akarsz, az edzés elején rövid sprintváltókkal egészíted ki a Funinót. Az U6–U9-ben ez amúgy sem téma.

És a sérülésveszélyről: a Funino eleve csökkenti a hosszú sprintszakaszokat, amelyek a hagyományos játékban a legtöbb combhajlító-sérülést okozzák. A kis pálya ugyan növeli a gyorsítások és az irányváltások számát, de a hat–tizenegy éves, kis testtömegű, alacsony sebességgel mozgó játékosoknál ez gyakorlatilag veszélytelen. Az U10/U11 közepétől megéri egy rövid, dinamikus bemelegítő blokk az első Funino-játék előtt; hat perc elég.

Pálya és felszerelés 2 perc alatt

Egy Funino-pályához ez kell:

• Négy kiskapu, egyenként 2 méter széles és 1 méter magas (Wein eredeti mérete, és az MLSZ U6/7-es kapumérete is 2 × 1 méter). A DFB füzete kissé eltérő méreteket is megenged (1,65 méteres magasságig).
• Nyolc bója, amellyel kijelölöd a 6 méteres lövőzónát a kapuk előtt. A német rendszerben az U6/U7-es 2:2-ben nincs lövőzóna, ott a gól a felezővonaltól érvényes; az U6/U7-es 3:3-ban és az U8/U9-től kötelező a lövőzóna.
• Csapatonként egy játéklabda, plusz egy tartalék a pálya szélén. Hogy melyik korosztályhoz melyik labdaméret illik, azt a lenti táblázat mutatja.
• Megkülönböztető mezek két, jól elkülönülő színben. Hat-hét éveseknél a kontrasztos színpárok (például rózsaszín–fekete, sárga–kék) jobban beválnak, mint a hagyományos piros–kék.

Labdaméretek az utánpótlásban – a német és az angol szövetség előírásai:

A táblázat a német és az angol szövetség számait mutatja; hogy nálatok mi az előírás, azt az MLSZ aktuális versenykiírásában nézd meg. A termi Funinóhoz egy könnyű, keveset pattanó 3-as labda az ideális. Az FA FutureFit előírása az angol 3v3-hoz kifejezetten „Size 3 (psi 5)”. A két szövetség között a legnagyobb eltérés az U10/U11-ben van: az FA ott a 3-as labdánál marad, mert a 7:7-et egy évvel tovább játsszák; a DFB már U10-től 4-es labdára vált.

Ha nincs kiskapud, bójákból vagy karókból építed meg. Wein erről így ír: „Ha játék közben a kapuk helye megváltozik, a játékvezető akkor is gólt ítél, ha a labda megítélése szerint ott haladt át a vonalon, ahol a kapu eredetileg állt.” Ez leveszi a terhet arról, akinek kevés a felszerelése.

Egy praktikus állítócsavar az edzői hétköznapokhoz: a pályamérettel szabályozod a terhelést. A 20 × 27 méteres pálya (Wein alapmérete) közepes intenzitást ad, jó olvasási feladattal. A 25 × 30 méter (a DFB felső határa, és az MLSZ U8/9-es négykapus 3:3-ának is a felső mérete) több futást hoz, és a szezon második felére való, amikor a gyerekek már edzettebbek. A 15 × 20 méteres pálya (az MLSZ U6/7-es mérete) nagyon szűk teret, sok megindulást és percenként sok labdaérintést jelent. A bójákat átrakni egy perc.

Ha hazai játéknapot rendezel ebben a formában: számolj legalább 4 hét előkészülettel az első alkalom előtt. Megrendeled a kiskapukat, tisztázod a lövőzónák jelölését, eligazítod a játékot vezető segítőket, és kitűzöl egy szülői értekezletet, ahol elmagyarázod a lebonyolítást. A fesztiválnap logisztikájáról a teremtorna szervezéséről szóló útmutatóban olvashatsz többet.

A Funino fokozatai U6-tól U11-ig

A Funino nem egyetlen forma, hanem fokozatokból álló modell. A legrészletesebb leírt sémát a DFB reformfüzete (2024. szeptemberi állapot) adja – ez a német rendszer, nem az MLSZ-é:

Az MLSZ Bozsik-programja ettől eltér: az U6/7 3:3-at játszik kapus nélkül 15 × 20 méteren, az U8/9 4:4-et kapusokkal vagy 3:3-at négy kapura, az U10/11 pedig 6:6-ot kapusokkal, 35 × 55 méteren. A német séma edzéstervezéshez jó vezérfonal; fesztiválon és tornán a hazai kiírás számít.

A német sémában három szabály végig érvényes. Egy: az U8/U9-től van kiegyenlítő mechanizmus („Háromgólos különbségnél a hátrányban lévő csapat egy további játékost hozhat be, amíg az állás újra ki nem egyenlítődik”). Kettő: a játék tornaformában zajlik, felfelé és lefelé vezető pályákkal: minden kör után a győztes csapat egy pályával előrébb, a vesztes egy pályával hátrébb lép. Három: „a játék közbeni döntéseket lehetőleg maguk a gyerekek hozzák meg. Az edzők és a kísérők közösen vezetik a játékot, és csak szükség esetén avatkoznak be” (DFB-füzet, 09/2024, 8. o.).

Ez az utolsó idézet az egész reform legfontosabb edzői útmutatása – és országtól függetlenül érvényes.

U6/U7: 2:2 és 3:3

Az U6/U7 legfontosabb pedagógiai lépése az elszakadás a „kupacfocitól”. A hatéves meglátja a labdát, az egész raj odarohan, valaki elrúgja, mindenki fut utána. Éppen ezt a reflexet bontja le a 2:2. Csapatonként két játékossal és négy kiskapuval szükségképpen kialakul a munkamegosztás: az egyik megy a labdára, a másik szabadon marad. Aki mindkét játékosát a labdára küldi, azonnal gólt kap. Az első három edzésen lélegzetelállító a fejlődés, mert annyira világos a feladat.

A DFB füzete (09/2024, 8. o.) a 2:2-höz ezt adja meg: 5 × 5-től 7 × 7 percig tartó játékidő, három perc szünet a körök között, nincs kapus, a gól csak a felezővonaltól érvényes. Egy csapat két mezőnyjátékosból és egy cseréből áll; minden gól után mindkét csapat lecserél egy játékost, előre rögzített sorrendben. A cserék rendje garantálja, hogy minden gyerek minden körben ugyanannyi percet kap. A leggyakoribb szülői panasz („az én gyerekem keveset játszik”) így szerkezetileg kizárt. Az MLSZ az U6/7-ben 3:3-at játszat, 1 × 10 perces mérkőzésekkel; a 2:2 nálad edzésjáték.

A szezon második felétől, vagy egy erős U7-tel, megéri áttérni a 3:3-ra. Ez igényesebb, mert három játékossal már valódi háromszög-kommunikáció jön létre. Wein a Spielintelligenz im Fußball című könyvében így indokolja: „A háromszög-felállás támadásban és védekezésben is jó kommunikációt és együttműködést tesz lehetővé.” Bekerül a lövőzóna (6 méter a kaputól), a játékidő pedig a német sémában blokkonként 7 percre nő.

A legfontosabb edzői kulcsmondatok az U6/U7-hez:

• Kérdezz, ne utasíts. Ha egy gyerek egyedül rohan a kapura: „Hol van a társad?” – nem pedig „Passzolj!”. Wein alapelve: „Ahelyett, hogy halat adnál a játékosoknak, mutasd meg, hogyan kell fogni.”
• A szülők 15 méterre. Ez német egyesületi gyakorlatból származó ökölszabály, az MLSZ erre nem közöl saját számot. Az oldalvonalnál álló szülők felülírják a gyerekek viselkedését.
• Vedd komolyan a csere rituáléját. Hogy ki megy be és ki jön le, előre el van döntve; játék közben nincs vita. Különben minden cserénél elmegy 60 másodperc.

Egy buktató: ebben a korban a gyerekek a 3:3-as alapformában gyorsan elvesztik a kedvüket, ha a védekező csapatnak túl sokáig kell labdát szereznie. Figyeld meg, hogy minden játékos minden 7 perces blokkban legalább egyszer maga is kapura lő-e. Ha nem: kisebb pálya, vagy egy megkötés („lövés előtt mindhármatoknak labdához kell érnie”). Erről lejjebb, a változatokról szóló fejezetben olvashatsz többet.

U8/U9: 3:3, 4:4, 5:5

Az U8/U9 a gyerekfoci legfontosabb tanulási szakasza. Wein egy egész könyvrészt szentelt a nyolc-kilenc éveseknek: „A négykapus minifoci és számos változata a nyolc-kilenc éveseknek testre szabott versenyforma, amely minden kívánságukat és várakozásukat teljesíti.” A DFB füzete ezt három megengedett játékformával (3:3, 4:4, 5:5) és blokkonként 5 × 10-től 6 × 12 percig terjedő játékidővel erősíti meg. Az MLSZ fesztiváljain az U8/9 4:4-et játszik kapusokkal, vagy 3:3-at négy kapura, 20–25 × 25–30 méteren.

Az edzéseken jól működik egy világos szezonon belüli építkezés:

• 1–8. hét (késő nyár, ősz): a 3:3 a fő forma. A lövőzónát következetesen betartatod, csere minden gól után. Az edzői beavatkozás körönként két-három kérdésre szűkül. Cél: minden gyerek ismeri a társait, és nyomás alatt is tud passzolni.
• 9–18. hét (tél, kora tavasz): a 4:4 a fő forma, a 3:3 a tartalék, ha kevesen vagytok. Kapussal is játszható, ilyenkor kispályás kapukra. A negyedik mezőnyjátékos új tanulási szintet hoz: innentől a lépcsőzésről és a mélységről van szó, nem csak a szélességről.
• 19. héttől a szezon végéig (tavasz): 5:5, felkészülés az U10/U11-re. Itt a négy kiskapus változat ugyanúgy működik, mint a hagyományos kispályás kapukkal és kapussal játszott.

A 3:3-as főszakaszban két játékforma szokatlanul hasznos. Az első a jokeres változat: egy semleges játékos áll a felezővonalon, és mindig azzal a csapattal játszik, amelyiknél a labda van. Így a labdát birtokló csapat mindig négy a három elleni létszámfölényben van. Ez a felkínálkozást és a rések kihasználását fejleszti, anélkül hogy az egyik csapat frusztrálódna, mert szerkezetileg hátrányban van.

A második a kötelező passzos változat: minden kapura lövés előtt mindhárom társnak labdához kell érnie. A változat kikényszeríti a csapatjátékot, és feloldja a klasszikus „mindig a leggyorsabb lövi az összes gólt” helyzetet, amely az U8/U9-ben rendszeresen előjön. A szülők szeretik ezt a változatot, mert a kevésbé rámenős gyerekük is kapu elé kerül.

Egy buktató az U8/U9-ben: a 3:3-ról a 4:4-re való áttérés módszertanilag a legnehezebb ugrás. A negyedik játékossal jelenik meg először valódi csapattaktika, és ez sok nyolcévest túlterhel. Az edzőképzés ajánlása: ha a csapat 4:4-et játszik, edzésenként legfeljebb két világos viselkedési kulcsmondatra szűkítsd az instrukciót. „Ha nincs nálad a labda, lépj hátra pár lépést” – ennyi elég. A több utasítás visszaüt. Ezt a német edzőképzés álláspontja is megerősíti: „Az edző instrukciói csökkennek, és a szünetekben feltett, célravezető kérdésekre korlátozódnak.”

U10/U11: 5:5 és a rombuszos 7:7

Az U10/U11 az átmenet szakasza. Eddig a forma tisztán a játékintelligenciára és a labdaérintésekre irányult; innentől jönnek először taktikai feladatok: lépcsőzés, mélység, építkezés a saját térfélről. Wein ezt a Spielintelligenz im Fußball című könyvében a 11–12 éveseknek szánt rombuszos 7:7-tel vette fel: „Először les nélkül, majd lessel játszanak 7:7-et: egy kapus, egy szabad védő, három középpályás és két csatár. Ötpercenként minden játékos szerepet és helyet cserél.”

A DFB reformfüzete (09/2024, 19–22. o.) az U10/U11-ben több formát enged meg: 4:4-et, 5:5-öt és 7:7-et. A legtöbb német tartományi szövetség az 5:5-öt teszi alapformává, a 7:7-et pedig bővítésként, az U12/U13 előkészítésére. Az MLSZ tornáin az U10/11 6:6-ot játszik kapusokkal és lessel, 35 × 55 méteren. Az edzésen jól beválik a kettéosztás: szerdán 5:5 a fő forma (több játékváltozat kiskapukkal), pénteken rombuszos 7:7 a mérkőzésre készülve.

A kiskapus 5:5-ben a központi tanulási feladat a második sor felzárkózása. Öt játékossal szükségképpen kialakul az elöl–középen–hátul lépcsőzés. Aki ezt nem gyakoroltatja, annál öt játékos áll egy vonalban a labda körül: a régi U8/U9-es minta. Kulcsmondat: „Ha elöl van a társadnál a labda, lépj utána egyet. Ha hátul van a társadnál a labda, menj előre.” Ez az egyetlen szabály többet változtat a játékon, mint bármilyen taktikai magyarázat.

A rombuszos 7:7 az első rendszerszerű lépés a hagyományos csapatjáték felé. Wein az 1-1-3-2 felállást (kapus, szabad védő, három középpályás, két csatár) hídnak szánta: elég játékos van benne ahhoz, hogy minden feladat gazdára találjon, de elég kevés ahhoz, hogy minden gyerek minden mérkőzésen több akcióban közvetlenül részt vegyen. Az ötpercenkénti forgás – minden gyerek posztot cserél – kötelező, különben a leggyorsabbak tartósan a csatársorban, a legfélénkebbek tartósan a kapuban kötnek ki.

Egy gyakorlati kérdés az U10/U11 edzőjének: mikor érdemes végigvinni a 7:7-es blokkot, ha csak 12 gyerek van az edzésen? Az őszinte válasz: tizenkét gyerekkel maradj a cserés 5:5-nél. A 7:7 tizenhat gyerektől felfelé működik. Különben túl sok játékidő ül a padon. Az U10/U11 cselezési feladataihoz a cselezőgyakorlatok U9-től U11-ig című útmutató a természetes folytatás.

Funino-változatok a fő részhez

Három változat, amelynek minden Funino-edző eszköztárában ott a helye. A korosztályos formától függetlenül használhatók: a 3:3 alapgeometriája marad, csak egy szabály változik.

Zónás változat. A pályát egy további vonal két félre osztja (a hosszabb oldallal párhuzamosan). Minden csapatnak minden zónában legalább egy játékosának kell lennie. Ez a változat szerkezetileg bontja le a méhrajreflexet, és a helyezkedést fejleszti. Az erős U8/U9-től működik, az U10/U11-ben kötelező darab.

Termi változat. 15 × 20 méteres terempálya, a kiskapuk helyett vonalkapuk, a palánk társnak számít (szabad a falnak passzolni és a labdát újra átvenni). A DFB reformfüzete a termi változatot kifejezetten a téli hónapokra szánja, és télen nálunk is terembe szorul a legtöbb csapat. A palánkos játék módszertanilag értékes, mert rákényszerít még egy passzlehetőségre: az a gyerek, aki kétségbeesetten próbál átcselezni mindenkin, nagyon gyorsan megtanulja, hogy a palánk is társ.

Befejezős változat. Egy támadó áll labdával középen, négy védő pedig kapunként egy-egy. Kettő közülük „aktív”, és közvetlenül a kapuja előtt áll, a másik kettő „passzív”, és jóval a kapuja mögé húzódik. A támadónak fel kell ismernie, melyik két kapu szabad, és az egyikre be kell fejeznie. 30 másodperces feladat, amelyet az edzés ráhangoló szakaszába építhetsz be. Wein a Spielintelligenz im Fußball című könyvében ezt nevezi a kapuválasztási döntés kulcsgyakorlatának.

Egy őszinte megjegyzés: két Funino-változat kering az interneten, amelyet ebben az útmutatóban szándékosan kihagyunk. A „kapunként eltérő pontozású Funino” (a nehezebben eltalálható kapukba lőtt gól duplán számít) matekfeladattá teszi a játékintelligenciát, és túlterheli az U6–U9-es játékosokat. A „folyton változó szabályú Funino” (az edző kétpercenként megváltoztat egy szabályt) edzőképzésen módszertani bemutatónak érdekes, az egyesületi hétköznapokban viszont edzői többletmunka kézzelfogható tanulási haszon nélkül. A több nem mindig jobb.

Gyakori edzői hibák: az öt legjellemzőbb

1. hiba: javítgatsz, ahelyett hogy hagynád őket játszani. Ha edzőként hárompercenként megállítod a játékot, hogy kijavíts valakit, nem alakul ki edzésritmus. Wein így ír erről: „Az az edző, aki ezekben a szakaszokban folyton javítgat, csak megzavarja ezt a tanulási és fejlődési folyamatot, ráadásul fölösleges teljesítménykényszer alá helyezi a gyerekeket.” A gyerekek a játékformákat ismétléssel és saját tapasztalattal tanulják, nem magyarázattal. Hagyd futni a játékot. A szünetben kérdezd meg, ők maguk mit vettek észre.

2. hiba: a győzelemre edzel, nem a tanulásra. A Funino fesztiválforma, tabella nélkül. Aki a hétköznapokban mégis úgy gondolkodik, hogy „ma nyernünk kell”, az úgy állítja össze a csapatot, hogy a két legerősebb játékosé legyen a legtöbb akció, és ezzel a többieknek árt. Wein figyelmeztetése: „Sajnos szinte minden sportpályán még a legkisebbeknél is a győzelem áll a középpontban, nem a játék.”

3. hiba: túl szűk pálya. Wein kifejezetten óvott ettől: „Sok edző hajlamos arra, hogy kis gyerekeknek kicsi, illetve túl szűk játékteret jelöljön ki.” Az ő alsó határa a 3:3-hoz 20 × 20 méter; az MLSZ az U6/7-ben 15 × 20 méteren játszat. Ha a pálya ennél is kisebb, gombolyag lesz a játékból, és eltűnik a pedagógiai hatás. A Funino-pályát inkább egy kicsit nagyobbra jelöld ki, mint kisebbre.

4. hiba: a szülők eligazítás nélkül maradnak. A tájékozatlan szülők a pálya szélén állnak, és bekiabálják az utasításokat. A gyerekük ilyenkor már nem a saját észlelésére hallgat, hanem anyára vagy apára. Bevált ökölszabály a 15 méteres távolság – német egyesületi gyakorlat, nem MLSZ-előírás. A szülői értekezleten három perc magyarázat elég. Erről a következő fejezet szól.

5. hiba: elnagyolt cserék. Aki gól után cserél, annak rögzített sorrend kell. Különben minden cserénél vita támad, és a 7 perces játékidőből 5 marad. Tipp: egy laminált kártya a cseresorrenddel a csíptetős táblára, minden edzésen újra összeállítva, játék közben vita nélkül. A német reform ezt a rögzített rendet kifejezetten előírja.

Mit kell tudniuk a szülőknek a Funinóról

Az öt leggyakoribb szülői ellenvetés, abban a sorrendben, ahogy egy átlagos szülői értekezleten előkerülnek:

1. „Miért nincs tabella? Az én gyerekem nyerni akar!” A fesztiválforma szándékosan mellőzi a tabellát, mert gyerekkorban a legfontosabb tanulási cél nem a győzelem, hanem az észlelés és a mindenkinek jutó sikerélmény. Wein így ír erről: „Sajnos szinte minden sportpályán még a legkisebbeknél is a győzelem áll a középpontban, nem a játék.” A szülők egyetlen magyarázat után megértik az érvet, amint belátják, hogy egy Funino-játéknapon minden gyerek több gólt szerez, nem csak az egy szem csatártehetség.

2. „Miért négy kapu? Ez nem igazi foci.” A négy kapu arra kényszerít minden gyereket, hogy folyamatosan olvassa a játékhelyzetet: melyik kaput védik éppen gyengébben? Ez az észlelési követelmény a forma teljes didaktikai alapja. A hagyományos kétkapus játékban elég egy irányba rohanni. A négykapusban gondolkodni kell.

3. „Hol a kapus? Az én gyerekem nem tud védeni.” A Funinóban szándékosan nincs kapus. Az MLSZ az U6/7-ben a 3:3-at szintén kapus nélkül játszatja, és az U8/9 négykapus 3:3-ában sincs kapus; a 4:4 elleni mérkőzésjátékban már van. A hatévesek amúgy is folyton váltanak kapus és mezőnyjátékos között, a kapusszerep specializált képzésének módszertanilag az U10/U11 táján van értelme. Ha az egyesületnek kapusspecialista kell: onnantól képezd, előbb ne.

4. „Az én gyerekem túl gyenge a Funinóhoz, el fog veszni.” Éppen fordítva. Wein a Spielintelligenz im Fußball című könyvében kifejezetten rögzítette, hogy a gyengébb játékosok profitálnak a legtöbbet a Funinóból: „Mindenki fontos, a leggyengébb játékos is.” A hagyományos 7:7-ben a leggyengébb gyerek egy mérkőzésen kétszer-háromszor ér labdához; a 3:3-ban ennek a sokszorosát. Aki azért nem tud bekapcsolódni, mert kevés a labdaérintése, az a Funinóban éppen ezeket a labdaérintéseket kapja meg.

5. „Miért kell minden gól után cserélni?” A gól utáni csere (U6/U7), illetve a háromperces, sípszóra történő forgás (U8/U9-től) minden gyereknek egyenlő játékidőt garantál. A szabály a német reform fesztiválrendjéből való, és szerkezetileg kizárja, hogy egy gyerek hátrányba kerüljön, mert éppen nem megy neki a játék. Azok a szülők, akik korábban úgy látták, hogy a gyerekük keveset játszik, utána jellemzően a Funino leglelkesebb hívei.

Levélminta a szülői értekezlethez

Ha kell egy minta, itt van egy, amely az egyesületi hétköznapokban működik. Igazítsd az egyesülethez és a csapathoz, majd a szezon kezdete előtt küldd el egyszer e-mailben vagy a szülői csoportban:

Kedves Szülők!

Ettől a szezontól U7-es és U9-es csapataink edzésein és játéknapjain
a Funinóra építünk: három a három ellen, négy kiskapura. A gyerekek
a Bozsik-fesztiválokról már ismerhetik. Három dolog más, mint régen:

1. Nincs tabella, a játéknapon nem hirdetünk győztest. A csapatok
   tornaformában játszanak, nagyjából ugyanannyiszor nyernek, és a
   végén minden gyerek elismerést kap.

2. Átlagosan minden gyerek maga is szerez gólt. A régi, két kapura
   játszott formában többnyire ugyanaz a két-három gyerek lőtte a
   legtöbb gólt; a Funinóban ez játéknaponként változik.

3. Forgás: minden gól után (U7), illetve hárompercenként (U9) mindkét
   csapat lecserél egy játékost. Így minden gyerek minden mérkőzésen
   ugyanannyi játékidőt kap.

Amit a játéknapon kérünk: legalább 15 méter távolság a pályától,
semmi bekiabált instrukció oldalról, és ne értékeljetek egyes
játékosokat a gyerekek füle hallatára. Ha kérdésetek van, keressetek
meg a játéknap után, szánok rá időt.

Köszönöm a támogatásotokat!

Sportbaráti üdvözlettel:
[Név]

Egy utolsó megjegyzés: a Funinóval szemben szkeptikus szülőkből rendszerint Funino-rajongó lesz, amint először nézik végig, ahogy a saját gyerekük játszik. A forma hatása akkor látszik, ha nem kommentálod.

Funino-fesztivál saját szervezésben

Ha az egyesületedben saját Funino-fesztiválnapot akarsz szervezni, három dolog kell: egy terem vagy egy nagypálya, ahol legalább négy Funino-pálya elfér egymás mellett, pályánként négy kiskapu (végszükségben bója) és egy világos forgási terv. A DFB füzete a fesztiválformát kifejezetten így írja le: „A játék tornaformában zajlik, felfelé és lefelé vezető pályákkal. Minden kör után a győztes csapat egy pályával előrébb, a vesztes csapat egy pályával hátrébb lép.” Ez a német modell; a Bozsik-fesztivál az MLSZ kiírása és a rendező forgatókönyve szerint, állomásokkal zajlik.

Egy ilyen, saját szervezésű fesztiválnap az U8/U9-ben hat-hét körből áll, egyenként 7–10 perccel, a körök között három perc szünettel, a végén pedig minden gyerek kap egy kis oklevelet (nincs első hely, nincs utolsó hely). Mérd össze a kereteddel: az MLSZ az U8/9-ben fesztiválonként legfeljebb 60 perc játékidővel számol, hét tízperces kör ennél több. Hat-nyolc csapat gond nélkül elfér három-négy párhuzamos pályán. Az edzők játékot vezetnek, nem instruálnak. A szülők 15 méterre állnak. Ellátás gyerekenként: egy banán, fél liter víz, egy müzliszelet. Három órára elég.

A teljes logisztika – a felszerelési tervtől a játékvezetők eligazításán át a szülőknek szóló levélmintáig – a teremtorna egy hét alatt című útmutatóban van, órára lebontott tervvel együtt. Ha úgy akarsz saját Funino-fesztivált összerakni, hogy nem veszel el az Excel-táblákban, a legegyszerűbb egy olyan eszköz, mint az AreaCopa, amely automatikusan elkészíti a forgási tervet és a mérkőzések beosztását.

A Funino egyben természetes fő rész egy kevés eszközt igénylő bemelegítés után. Erről a 15 perces, eszközök nélküli bemelegítésről szóló útmutatóban olvashatsz, amely az U6-tól az U11-ig egyaránt használható.

Letölthető gyakorlatkártyák

Két nyomtatható PDF, amelyet magaddal vihetsz az edzőpályára. Az ellenőrzőlista az egyoldalas gyorssegédlet: az előkészítés lépései és mind a nyolc játékforma tömör kulcsmondatlistával. Akkor jó, ha már ismered a Funinót, és csak emlékeztető kell.

A munkafüzet a tizenkét oldalas változat, kártyánként egy pályaábrával. Oldalanként egy kártya, középen az ábra, alatta a számozott edzői kulcsmondatok. Tűzd a csíptetős táblára, és magyarázat közben rögtön a szemed előtt lesz a felállás és a futások útvonala.

Források

Elsődleges források: Wein (a FUNiño módszertana)

• Wein, Horst (2011). Spielintelligenz im Fußball — kindgemäß trainieren. 4., átdolgozott és bővített kiadás. Aachen: Meyer & Meyer.
• Wein, Horst (2006). „Mehr Spielintelligenz!” In: fußballtraining 5+6/2006, 56–62. o.

A német szövetség (DFB) szabályozása (2024/25-ös reform)

• Deutscher Fußball-Bund (2024. szeptemberi állapot). Wettbewerbsformen im Kinderfußball. Frankfurt am Main: DFB Entwicklung Vereine, Ehrenamt und Spielbetrieb.

Sporttudományi források (játékintelligencia, kondicionálás, terhelés)

• Memmert, Daniel (2011). Vermittlung von Spielfähigkeit.
• Schmoll, Simon (2020). Athletiktraining im Nachwuchsfußball. Mesterszakos szakdolgozat, Potsdami Egyetem (Németország). (Hoff, Wisloff, Engen, Kemi & Helgerud 2002 munkáját idézi a kisjátékok HRmax-küszöbéről.)
• Gualtieri, Antonio (2025). High-Speed Running and Sprinting in Football. PhD-értekezés. (Dalen et al. 2019 és Casamichana, Bradley & Castellano 2018 munkáját idézi a kisjátékok terhelésszabályozásáról.)

Lochmann / Erlangeni Egyetem, Németország (Wettkampfsystem 4.0)

• Akdag, Murat; Poimann, Dino; Czyz, Titus; Lochmann, Matthias (2016a). The Impact of Competition Mode and Coaching on Physical Load in Youth Football. In: 6. Internationale Teaching Games for Understanding Konferenz × 10. dvs-Sportspiel-Symposium 2016, Köln. Hamburg: Feldhaus Czwalina, 258. kötet, 179. o.
• Akdag, Murat; Poimann, Dino; Czyz, Titus; Lochmann, Matthias (2016b). The Impact of Competition Mode and Coaching on the Amount of Actions in Youth Football. Ugyanott, 178. o.
• Lochmann, Matthias (2015). Wettkampfsystem 4.0 — Strukturinnovationen zur nachhaltigen Sicherung der internationalen Wettbewerbsfähigkeit des deutschen Fußballs. A dvs labdarúgó-bizottságának 2015-ös éves konferenciája, Erlangen.

Edzőképzés (a német edzőképzés vonala)

• Halemeier, Maik (2018). Spielidee für den Spielaufbau und die Fortsetzung des Spiels. In: BDFL (szerk.), Internationaler Trainer-Kongress 2018 Dokumentation, 30–33. o.
• Kolodziej, Christian (2018). Integriertes vs. isoliertes Athletiktraining im Leistungsfußball. Ugyanott, 34–36. o.

Nemzetközi szövetségek (2025/26-os állapot)

• Real Federación Española de Fútbol (2025). Bases de competición 2025/26. Madrid: RFEF.
• The Football Association (2025). FutureFit — Updates to grassroots youth football in England. London: The FA. Bevezetés: 2026/27.
• Fédération Française de Football (2025). Foot Animation U7/U9/U11, szabályzati dokumentumok, 2025/26.
• US Soccer (2017). Player Development Initiatives. Kisjátékos sztenderdek 2017 augusztusa óta.

Iparági adatok (kis létszámú játékformák, labdaérintések)

• FRANdata (2024). Small-Sided Soccer: Final Updated Report. A labdaérintések iparági mérése, 4:4 és 11:11 összevetésében.