Cselezés az U9, U10 és U11 korosztályban: 9 gyakorlat edzéstervvel

Átveszel egy utánpótláscsapatot, talán magad sosem fociztál egyesületben, és kedden cselezőedzést kell tartanod. Az interneten ezer gyakorlatot találsz, arra viszont nem kapsz választ, hogy melyik illik a te korosztályodhoz, és mire figyelj edzőként. Erre való ez a cikk.

Kilenc konkrét cselezőgyakorlatot kapsz, korosztályonként hármat (U9, U10, U11), mindegyiket felállítással, lebonyolítással, edzői szempontokkal és egy variációval. Megtudod azt is, mi változik valójában az egyes évjáratok között, és kapsz négy edzői alapszabályt, amelyet edzői licenc nélkül is azonnal alkalmazhatsz. A végén egy teljes, 60 perces edzésterv áll, amelyet kedden egy az egyben átvehetsz.

Miért a cselezés ennek a korosztálynak a legfontosabb képessége

A felnőttfociban mindenki a passzokat, a letámadási vonalakat és a játékrendszereket figyeli. A gyerekfociban ez másképp van. A hét–tíz éveseknél szinte minden gólt az 1 az 1 elleni párharc dönt el. Aki nem tudja megtartani a labdát, amikor ráront egy ellenfél, az elveszíti. Aki meg tudja tartani, annak gólhelyzete vagy gólpasszlehetősége lesz.

Ennek két oka van:

• A pályaméretek. Az MLSZ Bozsik-programjában az U8/9-es korosztály 4:4 ellen játszik kapusokkal, 20 × 40 méteres pályán, az U10/11-es 6:6 ellen kapusokkal, 35 × 55 méteren. Ilyen kis pályán szűk a terület, és az ellenfél gyorsan odaér. Aki csak három érintés után tudja megszelídíteni a labdát, az már el is veszítette. Ezért számít az azt megelőző pillanat is: cselezéskor már nálam van a labda, és sokszor akarok hozzáérni; a labdaátvételnél a labda még csak érkezik, és minél kevesebb érintéssel akarom megoldani.
• A taktikai érettség. A hét–tíz évesek még nem értik biztosan a passzok geometriáját és az eltolódásokat. Azt viszont nagyon is értik, hogyan jutnak el egy ellenfél mellett, ha elégszer megmutatod nekik.

Az a játékos, aki tizenkét évesen biztosan cselez, egész futballista-pályafutása alatt előnyben lesz. Passzolni később is megtanulnak a gyerekek. A cselezésnek korán kell jönnie, mert a német szövetség (DFB) edzőképzési anyaga és Horst Wein szerint a gyerekekhez igazított technikai edzés ebben az életkorban a leghatékonyabb.

Mi változik valójában az U9, az U10 és az U11 között

Az edzőknek szóló útmutatók gyakran úgy tesznek, mintha az „utánpótlásfoci” egységes szakasz volna. Nem az. Egy nyolcéves és egy tizenegy éves között világok vannak, testileg és gondolkodásban is. Aki egy U9-es csapatot úgy edz, mint egy U11-est, az egyiket untatja, a másikat túlterheli.

U9 (7–8 évesek). Szerelmesek a labdába, rövid ideig tudnak figyelni (a valóságban 60–90 másodpercig teljes erővel), a mozgásuk még esetlen. A cselezőgyakorlat legyen egyszerű, ismétlődő, és adjon egyértelmű ingert („Fuss a piros bójához!”). A bonyolult utasítás elvész. Cél: sok labdaérintés, a tempó öröme, az első technikai elemek belsővel és külsővel.

U10 (8–9 évesek). Megjelenik az első mozgásbiztonság, a figyelem 2–3 percre nyújtható, erősödik a versenyszellem. A cselezőgyakorlatokba már kerülhetnek az első döntések („Melyik kapun vezeted át?”). Cél: mozgás a labdával tempóban, az első 1 az 1 elleni helyzetek ellenféllel.

U11 (9–10 évesek). Világosan szétválik a mezőny: néhány játékos mozgásban és gondolkodásban már jóval előrébb tart, mások még átmenetben vannak. A cselezőgyakorlatokban lehet döntés, nyomás és egyszerű kombináció. Cél: a csel eszköz legyen, ne öncél. Vagyis „cselezz, hogy megnyíljon egy passzsáv” vagy „cselezz, hogy kijuss a szorításból”.

Az a cselezőgyakorlat, amely az U10-nek tökéletes, az U9-nek túl bonyolult, az U11-nek túl unalmas lehet. Ezért ebben a cikkben minden korosztály három saját gyakorlatot kap.

Németországban a DFB reformja óta ebben a három korosztályban új játékformák érvényesek (3 a 3 ellen minikapukra, 5 az 5 ellen, 7 a 7 ellen). Az MLSZ Bozsik-programja a maga rendje szerint építkezik: az U8/9-es fesztiválokon 4:4 és kapusok vagy 3:3 négy kapura, az U10/11-es tornákon 6:6 és kapusok. Hogy az egyes évjáratok játékformái hogyan épülnek fel, azt a gyerekfoci játékformái 2026-ban című cikkben találod. A cselezést játékforma keretében tanítani: pontosan ez a Funino logikája. A Funino edzői útmutató nyolc hozzá illő játékváltozatot mutat az edzés fő részére.

Négy edzői alapszabály minden cselezőedzéshez

Edzői licenc nélkül, életedben először síppal a kezedben: ez a négy szabály adja a jó és a rossz edzés közötti különbség 80%-át. Ha semmi mást nem viszel magaddal a cikkből, ezeket vidd.

1. Minden játékosnak kell egy labda. Közhelynek hangzik, de nem az. Ha négy gyerek osztozik egy labdán, mindegyiknek csak a lehetséges labdás idő 25%-a jut. A Wein-iskola röviden kiszámolva: 4 a 4 ellen egy játékos nagyjából ötször annyiszor ér labdához, mint 11 a 11 ellen. Az U9-nél a német szövetség (DFB) edzői útmutatója edzésenként „sok, sok, sok labdaérintést” tűz ki célul, ami a gyakorlatban ezer körüli érintést jelent; az MLSZ erre nem közöl saját számot. Ha csak két labdád van, menj el a szertároshoz, írj üzenetet a szülőknek, kérj kölcsön labdákat a női csapattól. De ne várakoztasd a gyerekeket.

2. Sorban állni tilos. A klasszikus kép: nyolc gyerek áll egy sorban, egy vezeti a labdát a pályán, a többi vár. Az elsőnek már elszállt a figyelme, mire a negyedik egyáltalán sorra kerül. Építs inkább két-három párhuzamos állomást, vagy válts körformára, ahol mindenki egyszerre cselez.

3. Az utasítás legyen a lehető legrövidebb. Aki három többszörösen összetett mondattal magyaráz, az maga sem gondolta még végig a gyakorlatot. Legfeljebb két mondat, aztán bemutatás, aztán kezdés. Finomítani a gyakorlat közben kell, nem előtte.

4. Hagyd őket csinálni, csak utána javíts. A kezdő edzők hárompercenként megállítják a gyakorlatot, hogy megmutassanak egy javítást. Jó szándékú, és megöli az edzés lendületét. Hagyd a gyerekeket öt percig cselezni, aztán fújj a sípba, adj egyetlen edzői szempontot („Cselezés közben nézzetek fel egy pillanatra!”), és mehet tovább.

Három cselezőgyakorlat az U9-nek

Szlalom bójasoron

Felállítás. Hat bója egy sorban, egymástól 1 méterre, játékosonként egy sor. Ha kevés az eszköz, két sor négy-négy játékosnak, ilyenkor soronként mindig egy játékos megy.

Lebonyolítás. A játékos a bóják között vezeti a labdát, belsővel és külsővel felváltva. A sor végén talppal megállítja, megfordul, és visszajön.

Edzői szempontok.

• A labda maradjon minél közelebb a lábhoz
• Mindkét lábat használd, ne csak az ügyesebbet
• A bóják között egy pillanatra fel a fejet

Variáció. A „Csere!” vezényszóra át kell váltani a másik sorra. Ezzel a reakció is bekerül a gyakorlatba.

Jelzőlámpa-játék (piros–sárga–zöld)

Felállítás. Nagy négyzet, kb. 15 × 15 méter, minden gyerek labdával a négyzeten belül.

Lebonyolítás. A gyerekek szabadon vezetik a labdát. Az edző színeket kiált:

• „Zöld”: labdavezetés teljes gőzzel
• „Sárga”: lassú labdavezetés
• „Piros”: a labda megállítása talppal

Edzői szempontok.

• A labda teljes tempónál se távolodjon el a lábtól
• Megálláskor azonnal mozdulatlanság, semmi játszadozás a talppal
• Ne fussatok össze, fel a fejet

Variáció. További vezényszavak: „Fordulj!” (teljes fordulat a labdával), „Csere!” (labdacsere egy csapattárssal).

Árnyékcselezés párban

Felállítás. Párokat alkottok, minden pár a szabad területen mozog, páronként egy labda.

Lebonyolítás. Az elöl haladó játékos szabadon vezeti a labdát, a mögötte haladó az „árnyék”, és két méterrel lemaradva követi. 60 másodperc után csere.

Edzői szempontok.

• Az elöl haladó váltogassa a tempót és az irányt, ne csak egyenesen fusson
• A hátsó tartsa a távolságot, ne előzzön
• Mindketten nézzenek fel egy pillanatra, ne csak a labdát figyeljék

Variáció. Sípszóra az elöl haladó megállás nélkül átadja a labdát az árnyéknak. Reakcióelem.

Három cselezőgyakorlat az U10-nek

Labdavezetés bójakapukon át időre

Felállítás. Négy bójakapu (két-két bója 1 méterre egymástól) egy kb. 15 × 15 méteres négyzetben elszórva. Játékosonként egy labda.

Lebonyolítás. Sípszóra 60 másodperc áll rendelkezésre, hogy a játékos minél több bójakapun vezesse át a labdát. Minden kapu számít. Számolhat az edző, vagy számolnak maguk a gyerekek.

Edzői szempontok.

• Tempóváltás a kapuk között
• Kétszer egymás után ne ugyanazon a kapun
• Áthaladáskor a labda legyen egyértelműen uralva

Variáció. Két csapat, verseny: melyik csapat gyűjt együtt több kaput? Ebben a korban a verseny hatalmas motiváció.

1 az 1 ellen fordulóvonallal

Felállítás. 10 × 10 méteres négyzet, bójákból kirakott középvonal, két kis kapu a szemközti oldalakon.

Lebonyolítás. Két játékos, mindkettőnél labda. Az A játékos a saját oldaláról a B kapu felé vezeti a labdát, a B játékos a saját oldaláról az A kapu felé. Az nyer, aki előbb vezeti át a labdát az ellenfél kapuján. A középvonaltól a játékosok megtámadhatják egymást, vagyis megpróbálhatják elvenni a másik labdáját.

Edzői szempontok.

• A labdával egyenesen a kapura, ne ívben
• Az ellenfélnél tempót váltani, nem megállni
• A gyengébb láb is számít, ne mindent az ügyesebbel oldj meg

Variáció. A győztes marad, a vesztes cserél. Versenyhelyzetet és győztes mentalitást hoz.

Négykapus játék

Felállítás. 20 × 15 méteres pálya, négy kis kapu (bójákból vagy rudakból), minden sarokban egy.

Lebonyolítás. 4 a 4 ellen. Az egyik csapat két kaput véd, a másik a másik két kapura támad. Gól csak labdavezetésből érvényes, kapuba passzolni nem lehet.

Edzői szempontok.

• Ha jön az ellenfél, testtel védd a labdát
• A kapu előtt, amelyen átvezeted a labdát, gyorsíts fel
• Válts a gyengébben védett kapura, ne a tömegbe fuss bele

Variáció. A passz megengedett, de az utolsó harmadot labdavezetéssel kell megtenni.

A négykapus játék Horst Wein Funino játékának (3 a 3 ellen négy minikapura) egyszerűsített formája; Németországban a DFB 2024-es reformja óta ezt ajánlják alapformának az U6–U9 korosztályokban, és a Bozsik-fesztiválok állomásai között is megtalálod. Aki ismeri az eredeti formát, a négykapus játékot rögtön 3 a 3 elleni Funinóként is játszathatja.

Három cselezőgyakorlat az U11-nek

1 az 1 ellen futásból

Felállítás. 15 × 10 méteres pálya, egy kis kapu az egyik rövid oldalon, rajtvonal a szemközti oldalon.

Lebonyolítás. A támadó labdával indul a rajtvonalról. A védő két másodperccel később indul, oldalról. A támadónak át kell cseleznie magát, és kapura kell lőnie.

Edzői szempontok.

• Már az indulásnál építsd fel a tempót, ne a védőnél kezdj el dönteni
• Az első érintés a területbe menjen: ne túl rövid, ne túl hosszú
• Az ellenfélnél egyetlen határozott megoldás: tempóváltás, átlépős csel vagy talpas húzás

Variáció. A védő hátulról indul, vagyis üldözőként. Más a dinamika: a támadónak védenie kell a labdát, nem csak támadnia.

Cselezőpálya döntési ponttal

Felállítás. Szlalom négy bójából, utána egy „Y” két bójakapuból (bal és jobb). A kapuk mögött az edző áll két különböző színű jelzőmezzel.

Lebonyolítás. A játékos végigvezeti a labdát a szlalomon. Közvetlenül az Y előtt az edző felmutat egy színt. A játékosnak döntenie kell: balra vagy jobbra.

Edzői szempontok.

• Szlalom közben emeld fel a fejed, különben nem látod a színt
• Dönts korán, ne csak a vonalon
• Tiszta tempóváltások, különben elkésik a döntés

Variáció. Az edző jele helyett egy második játékos áll be „élő védőnek” balra vagy jobbra. A támadónak el kell jutnia mellette.

Létszámfölényes cselezés 2 az 1 ellen

Felállítás. 12 × 10 méteres pálya, egy kis kapu, három játékos: két támadó, egy védő.

Lebonyolítás. A támadók a kapuval szemközti oldalról indulnak labdával, a védő a támadók és a kapu között áll. A támadóknak csellel és passzal kell kijátszaniuk a védőt, és gólt kell szerezniük. Első szakasz: a gól csak csel után érvényes. Második szakasz: a passz is megengedett.

Edzői szempontok.

• A labdával egyenesen a védőre vezess, ne kerüld meg
• Ha a védő az egyik támadót fogja, a másik szabad. Vedd észre, és passzolj.
• A tempóváltás közvetlenül a védő előtt jöjjön, ne messze tőle

Variáció. Második védő, vagyis 2 a 2 ellen. Nehezebb, de életszerűbb.

Minta-edzésterv: 60 perces cselezőedzés az U10-nek

Ez egy teljes terv, amelyet az U10-nél egy az egyben átvehetsz. Az U9-nél: kevesebb verseny, több ismétlés. Az U11-nél: több nyomás, hosszabb 1 az 1 elleni szakaszok.

0–10. perc: bemelegítés

• Futóiskola labdával: térdemelés, sarokemelés, oldalazó lépések, mindegyik a labdával a lábnál
• Könnyített jelzőlámpa-játék: piros–sárga–zöld verseny nélkül, csak bemozgatásnak

10–25. perc: technikai blokk ellenfél nélkül

• Szlalom bójasoron (két sor párhuzamosan, mindenki négyszer megy végig)
• Labdavezetés bójakapukon át időre (két kör, egyenként 60 másodperc, közöttük 30 másodperc szünet)

25–28. perc: ivószünet és rövid edzői eligazítás (legfeljebb 90 másodperc beszéd)

Egyetlen szempont: „Cselezés közben nézz fel egy pillanatra: hol a szabad terület?”

28–50. perc: nyomás alatti helyzetek ellenféllel

• 1 az 1 ellen fordulóvonallal (négy pár párhuzamosan, egyenként 90 másodperc, utána csere; a 22 percbe a cserékkel együtt nagyjából tíz–tizenegy menet fér bele)

50–60. perc: játékforma

• Négykapus játék (4 a 4 ellen, ha nyolc játékosod van; különben 3 a 3 ellen két kapura)

Amit edzőként ebben a 60 percben teszel:

• A pályát az edzés kezdete előtt építsd fel a pálya szélén. Különben 15 perc elvész az elején.
• Ne felejtsd el az ivószünetet, főleg nyáron.
• Blokkonként egyetlen edzői szempont, nem tizenkettő.
• A záró játékot hagyd szabadon: ne fújj bele, csak a gólokat számold.

A kezdő edzők négy tipikus hibája

Licenc nélkül, hospitálás nélkül, jó szándékkal: a következő négy hibát szinte mindenki elkövette, aki először edzett U9-es vagy U10-es csapatot. Amint ismered őket, javíthatók.

1. hiba: hosszú magyarázat. Két mondat, aztán bemutatás. Aki két mondatnál többet használ, az maga sem gondolta még végig a gyakorlatot. Állítsd meg magad magyarázat közben, fogalmazz rövidebben, és inkább mutasd be kétszer, mint hogy egyszer hosszan elmagyarázd.

2. hiba: javítgatás ahelyett, hogy hagynád őket csinálni. Ha hárompercenként megállsz, hogy kijavíts egy játékost, az edzésnek nem lesz lendülete. A gyerekek a mozgást ismétléssel tanulják meg, nem magyarázatból. Hagyd menni. A gyakorlat végén javíts, ne 30 másodpercenként.

3. hiba: egyetlen labda mindenkinek. Ha az egyesületnek nincs labdaszekrénye, kérdezd meg a női csapatot, kérj kölcsön a felnőttektől, írj üzenetet a szülőknek. Az az edzésnap, amelyen kevés a labda, elveszett nap, mert a gyerekek fele vár, ahelyett hogy gyakorolna.

4. hiba: frontális oktatás játékforma helyett. A hét–tíz évesek valódi játékhelyzetben tanulnak a legjobban, vagyis ellenféllel, kapuval és gólokkal. A játékformára épülő edzés megbízhatóan jobban fejleszti a taktikai megértést, a döntéshozatalt és az odaadást, mint az elszigetelt gyakorlatok. A német szövetség (DFB) U6–U13 korosztályokra szóló edzői útmutatója még ennél is konkrétabb: minden edzésnek legalább a fele legyen záró játék valamilyen formában, nem 30%. Ez német ajánlás; az MLSZ erre nem közöl saját arányt. A tisztán technikai, ellenfél nélküli gyakorlatoknak megvan a helyük az edzésben, de soha nem kerülhetnek többségbe.

Az edzőpályáról a mérkőzésre: a cselezés próbája éles helyzetben

Ami edzésen biztosan megy, az mérkőzésen gyakran nem jön elő. Más a nyomás, a közönség, mások az ellenfelek. A célt akkor érted el, ha a játékos valódi mérkőzésen is megőrzi a bátorságát, és rávezeti a labdát az ellenfélre, ahelyett hogy azonnal megszabadulna tőle, vagy az edzőre nézne.

A meccsrutinhoz mérkőzések kellenek, és éppen az U9–U11 korosztályban a kispályás torna a megfelelő forma: rövid játékidő, sok mérkőzés, gyerekenként sok 1 az 1 elleni helyzet. Több, mint amennyit egy nagyobb pályán, nagyobb létszámmal játszott mérkőzés adni tud.

Jó tudni: az MLSZ versenyein az U13-as korosztállyal bezárólag nincs tabella, és helyezést sem hirdetnek; pontok és helyezések az U14-től vannak. A Bozsik-program U10/11-es tornái is így működnek: egynapos események körmérkőzésekkel, pontok és helyezések nélkül. Egy házi cselezőtorna nyugodtan követheti ugyanezt a logikát.

Aki a lehető legkevesebb tervezéssel, gyorsan szeretne saját tornát szervezni, az olyan eszközt használ, mint az AreaCopa, és megspórolja a menetrendhez készített Excel-táblákat. A gyerekek játszanak, te edzősködsz, a szoftver számol. Lépésről lépésre követhető mintát a meghívótól az eredményhirdetésig a focitorna-szervezés ellenőrzőlistájában találsz.

Ha a cselezés már megy, de mérkőzésen mégsem születnek gólok, akkor a következő edzéstéma a befejezés, már nem az egy az egy elleni játék. Három ötperces kapuralövő gyakorlat erre épít, anélkül hogy az egész edzéstervet fel kellene forgatnod.

A kiválasztó edzés ráadásul jó alkalom arra, hogy célzottan megfigyeld, mennyit fejlődött a játékosok cselezése. Hogy közben mire figyelj, azt az utánpótlás kiválasztó edzéséről szóló cikkben találod.

Letölthető ellenőrzőlista

A cikk kilenc gyakorlata és a 60 perces edzésterv nyomtatható PDF-ben. Csíptesd az írótábládra, hogy a pálya szélén ne fejből kelljen összeraknod minden felállítást.

Források

• Wein, H.: Spielintelligenz im Fußball. Forrás a Funinóhoz, a kispályás játékformákhoz és a labdaérintések megsokszorozódásához 4 a 4 ellen.
• Német Labdarúgó-szövetség (DFB): Tipps für Bambini, F-, E- und D-Jugend (Münchener Fußballschule, a DFB edzői útmutatója az U6–U13 korosztályokhoz). Ez indokolja a „legalább 50% záró játék” elvét, a játékosonként egy labda szabályát és azt, hogy „nincs hosszú magyarázat, nincs sorban állás”.
• Német Labdarúgó-szövetség (DFB): Wettbewerbsformen im Kinderfußball, 2024. szeptemberi állapot. Megerősíti, hogy Németországban az U6–U11 korosztályokban 3 a 3, 5 az 5 és 7 a 7 elleni játékformák érvényesek.
• Piri, N. et al. (2026): Game-based learning strategies to enhance tactical awareness in youth football. Health, Sport, Rehabilitation 12(3). Szisztematikus áttekintés a játékformák hatékonyságáról.
• Roth, K., Memmert, D. (2002): Sportspielübergreifende Talentförderung. BISp-Jahrbuch. Játékteszt-helyzetek mint a játékintelligencia és a kreativitás diagnosztikai eszközei kis pályán.
• Gedankenvorsprung durch Positionsspiele (Wein-iskola). Konkrét szám: 4 a 4 ellen ötször annyi labdaérintés jut egy játékosra, mint 11 a 11 ellen.